Szellős kérdés

Összecsendül a test, a lélek és a szellem ahogy a tiszta, hideg levegő átjárja a tüdőt. Megtölti a fejet friss gondolatokkal, teret hagy az érzéseknek, hogy felszínre tudjanak jönni. Mindnek, nem csak a jó érzéseknek: az összesnek. Egy pillanatra belekóstolhatunk saját belső végtelenségünkbe, megélhetjük a mennyország rózsaszín felhőit, ahogyan a pokolnak legmélyebb bugyrait is. Mindannyian tudjuk, és érezzük, hogy az egész emberi létezésnek, az emberi lénynek van valami sokkalta erősebb köze a levegővételhez, mint pusztán a test működése. Levegő kell, enélkül bírjuk ki a legkevesebb ideig. Étel nélkül akár két hétig is elvan a test, víz nélkül akár 2-3 napig is, de levegő nélkül elég 3 perc az ájulásig, és további 10 perc az agyhalál beálltáig. Az agy nem bírja levegő nélkül. Az agy működteti az intelligenciánkat, vajon kimondható-e, hogy az intelligencia elengedhetetlen kelléke a levegő?

A levegő elem. Igazából az összes jelenleg intelligensnek tekintett lény levegőt használ. Mi, a majmok, a delfinek de még a bálnák is. Mi adja a levegőnek ezt a furcsa kulcsszerepet? Miért fontos ennyire a levegő? Miért kapkodjuk el egymás elől? Tán nincs elég? Valamilyen levegőből minden bizonnyal nincs, ráadásul a közlevegő állapota egyre romlik. Minden, amit csinálunk valamilyen légszennyeződésbe torkollik. Az erőművek öntik a széndioxidot, az autóink a nitrogénmonoxidot, a gyárak a mindenféle műgyanta származékokat, ként, klórt és még ki tudja mit. A számítógépek ózont termelnek működés közben, nem is keveset. Minden a levegőt rontja, minden minket ront. Vajon bátor feltételezés lenne megállapítani, hogy az intelligencia termékei az intelligencia ellen hatnak? Vajon az ember a gondolataival mindenképpen önmagának akarna ártani? Miért főz például alkoholt gyakorlatilag minden létező gyümölcsből? Miért keresi a kábulatot, ha egyszer megadatott neki a józanság? Túlságosan kiábrándító, amit így lát, és most menekülne vissza boldog tudatlanságba? Lehet. Tény azonban, hogy az általam megkérdezett emberek túlnyomó többségének elege van a civilizációból, és állítja, hogy sokkal boldogabb lenne ha egész nap vadászhatná a szarvasokat egy kiürült város főütcáján. Persze "a hightech azért befigyel minden ilyen utópiában". Talán közös vágyunk, hogy elmúljon végre ez a természetellenes, önmagából kifordult mesterségesen túlgyorsított civilizáció. Miért volt rá szükség? Miért akartuk? Féltünk talán? Kimondható-e, hogy félelemből építettük a városainkat, félelemből fegyverkezünk túl? Nem lenne túl nagy meglepetés. Levonható-e mindebből, hogy az intelligencia a félelemből születik? Vajon a félelem szüli az intelligenciát? De mi szüli a félelmet? Ösztönös-e a félelem, vagy egy tanulási folyamat eredménye? Vajon fél-e az embertől az őzgida a születése pillanatában, vagy az anyukája rémülete ragad rá az első másodpercben, ahogyan megszületett? Vajon teljesen elképzelhetetlen lenne az az alternatíva, hogy a félelmet maga az intelligencia teremti? Csak hogy legyen mit diadalittasan újra és újra legyőznie? Miért kell űratombomba? Hát azért, mert ha jönne egy aszteroida, akkor le tudnánk győzni. Jönni fog-e aszteroida? Tudnánk-e, és félnénk-e az égi mechanika ismerete nélkül az ilyen gonosz kóbor-üstökösöktől? Nyílván nem, hanem gyönyörködnénk a szépséges istenek tüzes szekereiben, ahogyan könnyed fogócskát játszanak az égbolt roppantul mély kékjében. Érdemes-e ezektől a dolgoktól félnünk? A lények tényszerűen megeszik egymást itt a földön, gyakorlatilag mindenki hadban áll, és mindenki tanul. Vagy fejlődik testileg, vagy tanul, és a kommunikáció fegyverét bevetve egyre gyorsabban tanul. Aztán már nem csak tanul, hanem a tudást el is tárolja, és átadhatóvá teszi. Félelmek cserélnek ilyenkor gazdát? Van-e értéke az ilyen tudásnak? Vajon építi-e a lényt az ilyen jellegű tudás? Valóban arra használjuk az intelligenciát, amire való? Félelmek generálására, és ezen félelmek legyőzésére? És ha már itt tartunk: meg tudjuk-e ismerni azt a dolgot, amitől félünk? A villámokat meg tudtuk ismerni, ahogyan a betegségek okozóit is. Látjuk a napfogyatkozás mechanikáját, ismerjük a világegyetem semmijében guruló hatalmas objektumokat. Vajon ezek lennének az új istenek? Mit kell áldozni egy fekete lyuknak, hogy ne nyelje el a naprendszert a földdel együtt? Avagy van akkora bomba, ami még a fekete lyukat is "felrobbantja"? Vagy marad a félelmek legősibb ellenszere: térdre imához? A világegyetem már túlságosan nagy ahhoz, hogy pusztán fegyverekkel meg lehessen szelidíteni. Egyáltalán? Meg kell-e szelídíteni? Kell-e szembemenni a hatalmas égi játékosok milliárd és milliárd teratonnányi tömeggel alátámasztott akaratának? Az intelligencia nem ezt a kérdést teszi fel. A kérdés mindig az: lehet-e, és hogy hogyan. Mindig a hogyan a trükk, ezzel lehet elkerülni a félelmet magát. Nem foglalkozunk a félelemmel, hanem az eseményhorizontig keressük a menekülés és az überbrutálszuperbomba receptjét rá a tudományos módszerrel, hogy lehet-e? Bevett módszer. Eltakarjuk a hogyannal az eredeti kérdést, hogy aztán lehetőséget találjunk. Miért? Mert amikor már a lehetőség adott, akkor ismét el lehet kerülni a szembenézést a kellemetlen "kell-e egyáltalán" kérdéssel, mivel lehet azt mondani: "ha már a lehetőség adott, miért ne használnánk?". Aztán, amikor iparágak épülnek a kábítószerre, a környezetszennyezés miatt egyre csökken az ember számára alapvető "természeti erőforrások" mennyisége, sőt: az ezeket az erőforrásokat létrehozó bioszféra, akkor mit mond az egyszeri ember? "Ha már van ez a jó kis műanyag zacskó a bevásárlóközpontba, miért ne használnám?" Aki kiteszi a zacskót, azt mondja: "Miért is ne tenném ki? Olcsó, kényelmes, a vevőknek kell, és hátrányba kerülök, ha nem rakom ki. Miért gyártanak ilyet, ha nem lehet használni?". Aki gyártja azzal mossa kezeit: "Az igény megvan rá, miért ne gyártanánk ilyet?" Akkor most dőljünk hátra egy pillanatra, vegyünk egy hosszú, mély levegőt csukott szemmel. Nem! Te is! Megvan? Oké, akkor most rendesen, és ezúttal őszintén. Siker? Csodáljuk meg a félelmekből születő lehetőségteremtés gyönyörűséges rendszerét! Csodálatos, nem? Persze azt nem akarom mondani, hogy Te személyesen is felelős lennél, távolról sem, hiszen tudom, hogy "mit tehet ezzel szemben egyetlen ember?", ahogyan azt is, hogy "Te csak kihasználod a lehetőségeket." Milyen lehetőségeket? Lehetőség-e egy hatalmas "önmegsemmisítő" feliratú gombot kitenni a Moszkva térre, aztán ráfogni az első arra járó érdeklődő emberre, hogy "megsemmisítette a világot?". A levegővétel megszünteti a magyarázatot. Amikor a legnagyobb pörgésben érzed, hogy valami hiányzik, az a levegő lesz. Amikor majdnem eléred az orgazmust, de aztán mégsem, akkor rosszul vettél levegőt. Add át magad a levegőnek, add át magad a saját belső végtelelenednek. Sok minden világossá válhat. 

Soha ne felejtsd el: bár a levegő mindig is táplálta a tüzet, de a túl sok levegő képes eloltani azt.