Vessetek meg! Igen, próbáltam verseket is írni egyszer. Na jó, párszor. Sőt! Egyenesen odáig merészkedek, hogy a "fájó érzések tűjével kerestem az írói vénámat", hah! Ez a könyvecske magáért beszél (ír?), de leginkább elrettentő példának szánom. Habár a legutolsó személyes poszt után lezuhanó olvasottságot is túléltem valahogy, tehát bele kell, hogy férjen az őszineség (egó?) rohamba. Na jó. Igazából én szeretem ezeket a verseket, mert nekem jelentettek annó valamit. Ha mást nem, gépelési gyakorlatot biztos. Fogadjátok őket őszinte szeretettel, és nagy-nagy hurrával. 2000 és 2002 közötti írásokról van szó. Ízelítőnek álljon itt egy 2002-es vers.
KÖZTES LÉT
Volt, hogy éltem,
Akkor féltem.
Volt, hogy haltam,
Amikor akartam.
Van, hogy élek,
De nem félek.
Van, hogy halok,
De nem akarok.
Lesz, hogy élek,
És újra félek?
Lesz, hogy halok,
És akarok?
Múlt tépázta jelen
Hazug jövőt ígér,
Lényem sötét fele,
lassan felszínre ér.
Lesz, hogy élek,
És akarok,
Lesz, hogy halok
De élni akarok.
Kár, hogy egyedül vagyok.
2002. május 5.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése