Stílusgyakorlat: Egy Sub vallomásai, avagy Kortárs Szenny

(a.k.a.: ilyet én is tudok, basszátokmeg)

Figyelem: Az alant olvasható szöveg - reményeim szerint - a "mindennél fontosabb" nyugalom megzavarására alkalmas elmeket tartalmazhat. Konzervatívabb és szelídebb lelkű  embereknek nem ajánlott a befogadása. 


Megjegyzés: Jelen írás célja, hogy felhívja a figyelmet a kortárs irodalomban túlságosan elterjedt szenzáció hajhász obszcenitásra, illetve ennek felesleges mivoltára. Több olyan vád ért, hogy csupán azért tiltakozom ez ellen, mert nem tudok így írni. Ajánlom tehát a lenti írást vitapartnereimnek, ellenérvként.


Az apró vörös vércsöpp szelíden gurult végig a mellbimbót átszúró fényes tűn. Egy lélegzetvételnyire megállapodott a szikrázó hegyen, majd egy bátor ugrással elrugaszkodott, hogy aztán szétfreccsenjen a pince sötét félhomályában a poros padlón. A mellbimbó Ágnesé volt, akinek egy pillanatra felderengett az a ködös tavasz, amikor először járt a "Sötét Bilincsek"-ben, de ezt az emléket gyorsan elűzte a második tű égető fájdalma, ahogyan először belépett a bal mellbimbója puha bőrén, és lassan haladni kezdett végig a szöveten. Égető és hideg, fájdalmas és kéjes. Egy pillanat alatt történik, mégis kibírhatatlanul sokáig tart.

Ágnes szája édes nyállal telt meg, ahogyan az apró hegyes tárgy lassan utat tört magának a mellbimbóján keresztül, majd feszülő dudorrá változott a másik oldalon, hogy végül egy gyönyörteljes érzésben kibukkanjon a bőr alól. Egy pillanat pihenő következett, közben az első férje jutott eszébe. Első házassága, az élete első nagy kudarca: Ferenc. Kis pöcs volt, legalábbis utólag Ágnes már így látta. Késsel a kezében azzal fenyegette, hogy elvágja a torkát, ha nem szopja le aznap este. Kis köcsög. El sem tudott menni, és Ágnes több órán keresztül kényszerült szopni az amúgy sosem teljesen kemény faszát. Egy újabb tű azonban csírájában elfojtotta a felbukkanó érzéseket. Megint a bal mellbimbójába mart az apró fényes tárgy. Gonoszul, feltartóztathatatlan szigorral haladt föntről lefelé a húsban. Ágnes érezte, hogy találkozni fog a két fém a testében. Csípője megállíthatatlanul tekeregni kezdett, pinája megtelt nedvességgel. Várta, hogy a két fém lassan összeérjen a mellbimbójában. Lassan közeledett, nagyon lassan, szinte sejtről sejtre hatolt át a mirigyek között. Milliónyi idegsejt és receptor rivaldafényében haladt, hogy végül találkozzon a már korábban átszúrt tű fémes szigorával. Telibe találta. Ágnesben milliónyi fehér madár reppent fel. A mellbimbójában találkozott a két fém egymással. Két idegen test találkozott az ő testében. Lábujjáig megfeszült testét a kéj járta át. A másik fém nem engedte továbbhatolni tűt. Ágnes teljesen átadta magát a fájdalomnak. Az egész élete egy pillanat alatt megszűnt, csak ő és a borzalmas fájdalom maradt, másnak egyszerűen nem jutott hely, egész lénye a mellbimbójának arra az egyetlen köbmilliméterére figyelt, ahol a két fém találkozott. Élvezte, ahogy Gábor gyakorlott keze apró csavaró mozdulatokkal keresi a mellbimbójába szúrt tű helyét. Ágnes lábai ciklikusan megmerevedtek, majd elengedtek, kapkodva vette a levegőt. Pinája csurig telt, érezte, ahogyan végigcsorog a bő nedv a lila zúzódásokkal sűrűn borított combján. Szájában az édes nyál már sehogyan sem fért el, ajkai között lassan szivárgott és folyt végig a nyakán, rá a mellére, egészen a tűvel átszúrt mellbimbójáig. Kezei vastag kötelekkel voltak kikötözve, a lábával szinte alig érte a földet. A tűt figyelte, ahogyan az egyre erősebben feszült neki a másik tűnek. Pokoli kéj perzselte, emésztette az egész nőt, a feszültség pedig csak nőttön nőtt a két anyag között, amelyek sehogyan sem akartak kitérni egymás útjából. Milyen vége lehet egy ilyen pokoli táncnak? Meddig fokozódhat a feszültség? Ágnes vergődött, és vergődésével csak fokozta fájdalmát, de élvezte. Fekete öröm rángatta testét könnyedén a tűkkel és kötözőeszközökkel övezett úton, fekete kéj öblögette pináját, és fekete, végtelenül fekete elégedettség vert tanyát érzései között.
- Szenvedj te ringyó!
Egy halk pattanással azonban útjára engedte az egyik fém a másikat, és a gátjaitól hirtelen megszabadult tű könnyedén siklott ki a mellbimbó alsó felén. Ágnes öröme kicsit alább hagyott, azt remélte, hogy eltart még egy darabig a pillanat. Kinyitotta a szemeit, és a következő tűt kereső Gáborra nézett. A negyvenes éveinek elejét taposó alacsony férfi egy pillanatra komikus látvány nyújtott, ahogyan a latex tangában, Ágnesnek háttal állva, kissé előre hajolva a következő tű után kutatott a horgászszerszámok tárolására tervezett ládikában. Ágnes elkapta a tekintetét, és a kötelekre vetett pillantás után újra becsukta szemeit. Gáborban a szadistát akarta látni, azt, aki őt bántja, és akivel szemben ő tökéltesen tehetetlen. Aki megalázza és megkínozza. Aki hajthatatlan, akivel nem lehet tárgyalni. És legfőképpen: aki tudja, hogy hova tette a tűket. Ágnes sajnos tudta, és azon kapta magát, hogy magában Gábor tutyimutyiságán bosszankodik.
- Ott van a lépcső mellett, a cipőknél! - Adta ki végül az utasítást. Teste kezdett kihűlni, és a kéjes fájdalom lassan sima fájdalommá, vagy pontosabban a tűk érzéketlen tudatává vállt.
- Ja! - motyogta magában Gábor, és a seggébe feldugott ökölnyi buttplug miatt donaldkacsa járással megindult a szűk szoba kijárata felé. Ágnes egy darabig nézte a dolgot, majd elernyedt, és hagyta, hogy a kötelek megfogják. Sehogy sem tudta magában elfojtani a helyzet komikus mivoltának józanító tényét, ezért végül önkéntelenül elmosolyodott, ami aztán halk kuncogásba fordult. A kuncogással járó apró mellkasmozdulatok ütemesen mozgatni kezdték hatalmas melleit, hogy a rezgések végül a tűk jelenlétének fájdalmas tényszerűségében összesüljenek: itt nincs helye nevetésnek.
- Megengedtem, hogy nevetgéljünk?! - üvöltötte az ebben a pillanatban visszaért Gábor, és olyan gyorsan szúrt bele egy tűt a vihorászó Ágnes feszes seggébe, hogy annak szinte észrevennie sem volt ideje. Teste azonnal görcsbe rándult. Még nem érezte a fájdalmat, de már érezte, hogy milliónyi apró rezgés kúszik fölfelé a gerincoszlopán. Azonnal újra megtelt nedvességgel, ahogyan a fájdalom égető érzésére gondolt, és ez csak fokozódott, ahogyan a fenekében a tű táncolni kezdett Gábor gyakorlott ujjai között. A vén szadista pöcs csak tud valamit! - villant át Ágnes fekete elégedettségén, és sötét élvezettel nézte, ahogyan egy elfenekelt tízéves kislány mozdulataival vonaglik kikötözve, seggében és mellbimbójában pár tűvel.
- Ribanc! Most nevessél ribanc! - parancsolt rá szigorúan Gábor. Ágnes nem akart nevetni, maga is meglepődött, ahogyan a hisztérikus sakálröhögés felszakadt a tüdejéből.
- Ezaz! Röhögj te kurva! - azzal Gábor egy következő tűt kezdett lassan átszúrni a másik mellbimbóján. Ágnes röhögése a fájdalomtól elcsuklott. - Röhögj bazdmeg! Most röhögj! - és Gábor lassan ki-be tologatni kezdte a tűt a mellbimbó felső pár milliméteres járatában. - Röhögjél! - parancsolt újra.
Ágnest megszabadult a félelmétől. és hisztérikus röhögésben tört ki, ahogyan a tű apró puszikat nyomott a mellbimbójára. Már nem félt a szúrás fájdalmától sem, hatalmas kéjjel telt meg a vörös vízió szemei előtt. A tű puszilkodása csókolgatássá vált, és egyre mélyebben hatolt a testébe, aztán egy nyelves csók erejével hirtelen teljesen áthatolt rajta. Ágnes vihogása a tetőfokára hágott, egészen megtelt forrósággal, hasában először apró, majd egyre erősebb, egész testére kiható vonaglássá fokozódó hullámok ébredtek, végül hosszasan, hisztérikusan röhögve-sikítva elélvezett.

*

A kávézóban egy feltűnéstelen öltözetű, negyven körüli nő ült a sarokasztalnál, egyre láthatóbban kiábrándulva a várakozásból. Előtte egy félig üres borosüveg állt, egy félig teli pohár társasságában. A csendet a délutáni balázs show kiábrándító valósága tompította csupán, az elsötétített ablakokon túl hazafelé tartó emberek végtelen sora töltötte meg a szűk utcát. Egy a várakozás hiábavalóságának tényszerűsítésével még várni akaró ember hangsúlyával mondta a pincérnek:
- Fizetek.
A fiatal pincérsrác fel sem nézve az újságból bólintott, majd pár másodperccel később letette az újságot, és a pénztárgéphez lépett.
- Akkor egy üveg kékfrankos, egy kávé és egy mentes víz, az annyi mint kétezer ötszáz forint.
- Kétezer nyolcból kérek - mondta a nő - És ezt még meginnám.
- Kedves egészségére - válaszolta a pincér ahogyan eltette a pénzt a vastag brifkóba. - Addig marad, ameddig jól esik - tette hozzá, azzal visszaült a pultba, és újra kezébe vette az újságot.
A nő úgy döntött, hogy megissza még a bort, aztán ha addigra sem jön "Kopasz42_BP", akkor hazamegy a férjéhez, és örökre búcsút int perverz fantáziáinak. Végtére is Ferenc egészen jól eltartja, és nem iszik annyira sűrűn, megverni meg még ritkábban szokta. Az elmúlt fél évben csak egyszer, de végül is akkor sem kellett volna ennyire ragaszkodnia az anyukájától kapott étkészlethez. Egy buta étkészlet. Ilyen faszságon összeveszni!
- Vár valakit?
A nő összerezzent, aztán kérdően nézett a pincérre, aki a kérdést feltette neki. Miért kérdez ilyesmit tőle egy pincér? Mi köze hozzá? Aztán meggyőzte magát, hogy biztosan csak szimpatikus a pincérnek, és tulajdonképpen neki is tetszett a fiatal férfi.
- Tulajdonképpen igen. Inkább csak vártam... úgy látszik mégsem jön el akire vártam. - mondta, de valahogy hiányosnak érezte a magyarázatot, ezért vicceskedve hozzátette - Ezek a mai technikai csodák annyira megbízhatatlanok!
- Á! Internet? - kérdezte a fiatal srác.
- Tulajdonképpen igen. - mondta ismét a nő.
- A Kopasz? - kérdezte a pincér felhúzott szemöldökkel.
A nő meglepődött.
- Honnan tudja?
- Gábor. Mindig ide hozza a nőket - mondta a pincér, és elmosolyodva hozzátette - És itt is meséli el őket.
- Nahá! - a nő meg volt lepve. Arra számított, hogy az első találkozó valami semleges helyen lesz, ezért tetszett neki ez az eldugott helyen lévő kávézó. - Milyen nőket?
- Sokféle nőt. - válaszolta kitérőn a pincér, aztán gyorsan továbblépve a kérdésen egyből hozzátette - Hét előtt még életemben nem láttam itt, pedig már három éve itt vagyok. Mikorra volt megbeszélve?
- Négyre. Délután négyre.
- Érdekes. Pedig már hat is elmúlt.
- A szemét!
A fiatal pincér rutinosan fogadta a nő reakcióját.
- Hozhatok esetleg még valamit?
- Igen. Egy üveg kékfrankost legyen szíves, és egy kávét. - válaszolta a nő hirtelen, a rutinnal járó higgadtsággal. Úgy döntött, hogy most már csak azért is megvárja, legalább, hogy beolvasson neki.
- Elmegyek szembe, veszek cigit és úgy tűnik egy újságot is. - mondta a pincérnek, és kilépett az ajtón.
A városi nyár varázslatos atmoszférája csurig töltötte az utcát fényes érzésekkel, szerelmes tizenéves párokkal, és a máskor visszatetszést keltő, ebben a fényben barátságos kifliért versengő galambokkal. A nő nem érezte az illatokat, és zavarta a fény. Határozott léptekkel keresztülment a galambokon, és berúgta a kiflit az út közepére. Rothadt galambok, ott legalább párat elcsapnak a kocsik - gondolta. Belépett a boltba, és kosár nélkül egyből az újságokhoz ment. Találomra kiemelt egyet, aztán a pénztárnál még kért egy barna szofit. Nem viszonozta a huszas éveinek elején járó, feltűnően kék szemű pénztáros lány mosolyát, hanem mogorván visszadobta a blokkot, felmarkolta a cigit, és kiviharzott az üzletből. Mocsok nap, nem látok tőle semmit - azzal visszamenekült a "Sötét Bilincsek" nevű kávézó védett félhomályába.
- Meg lehet kint dögleni - vetette oda a pincérnek, és visszaült a korábbi helyére.
Egy darabig az újságot lapozgatta. Nem figyelt a képekre, csak összefüggéstelenül bele-bele olvasott a cikkekbe. Pechére egy Napi Gazdaságot sikerült vásárolnia, amelyben még véletlenül sem találhat érdekes cikket. Ezt viszonylag hamar belátta, ezért abbahagyta az ideges lapozgatást, és újra az elsötétített külső világot kezdte szemlélni a biztonságot félhomályból.
Undorral nézte, ahogyan a fiatal párok kikerülik a galambokat, és édes csókokat váltanak egymással a virágzó fák alatt. Kiábrándultan fordította el a tekintetét, majd a balázsra és a tévére kezdett figyelni. Feleségverés. Valami fogatlan cigány nőszemély akarta éppen megtépni a pipaszár lábakon, arany fuxoktól roskadozó férjét. Szeretőjét? Mindegy. A pincér fiú letette az újságot, és csapolt egy korsó sört. A nő követte a mozdulatot, de nem nézte végig. Unalmas. Újra kibámult az ablakon. Egy alacsony, kopaszodó negyvenes férfi sétált a napfényben, majd állt meg a virágzó fa alatt. - Romantikus kecske! - vágta rá magában a nő a látványra, és már épp készült elfordítani a tekintetét, amikor a férfi hirtelen belerúgott a fa alatt mászkáló galambokba, és az egyiket pont el is találta. A galamb tehetetlenül repült a szemközti kisbolt ajtaja felé, majd eltűnt a nyílásban. A férfi hirtelen megfordult, és cinkos lendülettel bemenekült a kávézóba, villámgyorsan leült a pulthoz, a pincér pedig fel sem nézve a lapból kitette elé a sört. A vendég nagyjából két korttyal elpusztította a sör felét, és ledobta a táskáját a földre. Épp rágyújtani készült, amikor a kisboltban dolgozó fiatal lány berontott a kávézóba.
- Megint berúgtak egy galambot! Nem láttátok ki volt? - kérdezte kifulladva a futástól.
A vendég lassan hátrafordult, végigmérte a lányt, aztán válaszolt:
- Sajnos háttal ülök az utcának. - mondta mosolyogva. A sarokban ülő nő épp készült volna felemelni a hangját, de amikor meglátta a férfi arcának sziklaszilárd vonásait, teljesen elment az ereje, és jobbnak látta inkább meg sem szólalni. A vendég le sem vette a szemét a fiatal pénztároslányról. Mélyen ülő kék szemei acélosan állták a lány minden ki nem mondott koholt vádját. - Meghívhatom esetleg valamire? - kérdezte végtelenül udvarias távolságtartással.
- Nem köszönöm - mondta a lány kicsit elszégyellve magát saját ki nem mondott vádjai miatt. - Dolgozom. - Aztán az addig csendben ülő pincérhez fordult - Ha esetleg látsz valamit, kérlek szólj. Ez a héten már a negyedik alkalom, pedig még csak csütörtök van!
- Hiszen ez természetes - válaszolta a pincér megkérdőjelezhetetlenül segítőkész hangon. A lány megköszönte, és kiment a helyiségből. A vendég mély hangja egészen elvékonyodott, ahogyan nevetésben tört ki.
- Kezdesz nagyon eldurvulni - mondta neki a pincér. A nő kezdett feloldódni az elmúlt sokkból. Az órájára nézett, amely pontosan hetet mutatott, majd a férfire, de ahogy kinyitotta a száját, a férfi ellentmondást nem tűrő hangon közölte:
- Várd ki a sorod! - azzal kortyolgatni kezdte a sört. A nő először el sem hitte, hogy bánhatnak így vele. Sértődötten, indulási szándékkal felállt, de a férfi ismét rászólt:
- Ülj le.
A nő nem akart leülni, de erőtlennek érezte magát az ellenállásra, és elernyedten rogyott vissza az ülésbe. Kábultan nézte az alacsony férfit a magas széken. Viseltes öltönynadrág volt rajta, kopott szürke zakó, fekete aktatáska. Biztosítási ügynöknek ítélte a külseje alapján. Őszes hajából már alig maradt valami, csupán két oldalt volt pár tincs. Apró kortyokban fogyasztotta a sört, közben rágyújtott. A nő még mindig az asztalnál ült, a kezdeti erőtlenséget egy kellemes kíváncsiság váltotta föl. Milyen erő az, aminek ennyire engedelmeskedni kényszerült? Miért engedelmeskedik ennek az embernek? Mi tartja itt? Kíváncsivá vállt, a végére akart járni, úgy döntött, hogy kivárja mi lesz ebből.
A férfi végül három cigarettát szívott el a fél korsó sörhöz, míg fél óra alatt végül elfogyasztotta. Felállt, és leült a nővel szemben.
- Hány éves vagy? - kérdezte könyörtelen hangsúllyal a nőtől. A nőt nem érte felkészületlenül a kérdés, sejtette, hogy durván fog bánni vele az idegen. Úgy döntött, hogy megneveli.
- Nem gondolod, hogy udvariatlanság ilyen kérdést feltenni?
- Ne beszélj itt össze-vissza. Azt kérdeztem, hogy hány éves vagy? Tudod vagy nem?
A nő ilyen következetes bunkóságra azért mégsem volt felkészülve, és automatikusan válaszolt.
- Harmincnyolc.
- Hogy hívnak?
- Farkas Ágnes
- Mire élvezel el?
- Miért érdekel?
- Itt én kérdezek. Válaszolj. Mire élvezel el? - a férfi könyörtelen volt, és hajthatatlan. Ágnes újra válaszolni kényszerült. Ennyire direkt kérdésre nem tudta a választ, és egyre mélyebbre zuhant saját vágyainak csapdájában.
- Nem tudom. - mondta végül, és a hangjából eltűnt kacérság helyére a tétovaság költözött.
A férfi elmosolyodott, és gúnyos hangnemben fojtatta: - Jó... Legyél itt holnap este 10-kor.
A nő tiltakozni próbált.
- De...
- Azt mondtam legyél itt holnap este 10-kor.
- Nem... - de nem tudta befejezni, mert egy hatalmas pofon félbeszakította.
- Nem érdekel. Holnap este 10. Itt. - Azzal a férfi egy ezrest dobott a pultra, felvette a táskáját, és kilépett az ajtón.
Ágnes még aznap lemondta a közös színházat lányával.

*

Ágnes kiélvezte az orgazmusa utolsó kis rezdülését is, majd amikor a mellbimbóján átszúrt tűk már csak a fájdalom hétköznapi érzetét keltették, elkezdett felkészülni az általában kellemetlen látványra ami egy ilyen szexjáték után szokta fogadni, ha kinyitja a szemét. Ezúttal sem volt jobb. A poros pince egyetlen apró ablakán föntről beszűrődő fény egy nagyon távoli nyár szürreális üzenetét hordozta magában, határozott sávot vágva ki a félhomályból, megvilágítva a levegőben kavargó port, és Ágnes vérben, izzadságban, nyálban úszó arcát. Kicsit hunyorogni kényszerült, ahogyan a fény felé nézett, és mivel tompán felébredt benne a szégyen visszás érzete, tekintetét a testére irányította. Mellbimbójából apró piros csíkok futottak a köldöke felé, ahogyan egy csata után kanyarognak véres patakok a csatamezőn. Rossz kedve lett.
- Oldozz el - mondta Gábornak, aki épp a végbelébe dugott buttplugot próbálta eltávolítani magából.
- Én is elmentem képzeld. - mondta. Hangja tökéletesen hétköznapi volt, és ha lehet még távolabb helyezte a pár pillanattal korábban még annyira forró, kéjes hangulatot. Ágnes libabőrös lett, fázni kezdett.
- Oldozz már el! - mondta újra, de inkább parancsolón, mint kérlelőn. Gábor megszakította a műveletet, és elkezdte kibogozni a kötelet, de a csomó sehogy sem akart lazulni.
- Bassza meg. Nem látom. Hol a szemüvegem?
- A kabátzsebedbe tetted mikor lejöttünk - válaszolta Ágnes, és érezte ahogyan a türelmetlenség egyre jobban elönti. Egy zuhanyzásra vágyott, meg akart szabadulni a mocsoktól, a hajába ragadt portól, de leginkább meg akarta vakarni a fenekét, amit már nagyon csiklandoztak a hátán végigguruló vér- és izzadtságcseppek, valamint ki akarta szedni végre a tűket a mellbimbójából. Vajon el tudnak fertőződni? - tette fel magának a kérdést, de inkább nem akart belegondolni a válaszba.
Gábor azonban továbbra is a szemüvegét kereste a kabátjában, és csak nagyon lassan találta meg a kabát helyett a lépcső egyik alsó fokán.
- A lépcsőn volt - mondta az egyre nyűgösebb Ágnesnek ahogy visszaért. - De megvan, úgyhogy egy másodpercen belül szabad leszel - mondta békítőn észrevéve a nő növekvő feszültségét. Nem akarta, hogy Ágnes hisztizni kezdjen, mert nagyon nehezen viselte a női hisztériát. Lényegében az egyetlen volt, amivel ki lehetett billenteni a sodrából, és Ágnes ezt jól tudta, úgyhogy uralkodott magán. Miután azonban már a sokadik perc száguldott tova Gábor sikertelen csomópiszkálásával, végül ingerülten megszólalt:
- Mi a fenéért nem tudod kioldozni? Akkor legalább vágd el!
- Nincs itt ollónk. Hozok - azzal a férfi elindult felfelé a lépcsőn, de félúton rájött, hogy mégsem akar bőrtangában és buttpluggal a sebbégen kimenni a Sötét Bilincsek kávézó vendégei közé, úgyhogy megállt, és gondolkodni kezdett.
- Mi van! Menjél már! - szólt rá Ágnes idegesen.
- Nem fogok tangában és dildóval a seggemben kimasírozni a vendégek közé.
- Akkor szüld meg azt a szart, és vegyél fel valamit, de könyörgöm siess, nagyon szar itt kikötözve állni.
A nő érezte a belsejében feltörő fekete bugyogást, kezdett nagyon nagyon rossz előérzete lenni. Eltelt tíz újabb hideg perc kikötözve a pincében, mindenféle változás nélkül. Ágnes konstatálta, hogy igen megdagadtak a mellbimbói a szurkálástól. Az első ijedtség után azonban kifejezetten tetszeni kezdtek neki az új bimbói: nagyon, vörösek, kívánatosak. Kilógnak belőlük a fényes fémek. A gondolattól kellemesen megborzongott, és egy kicsit enyhült a szorongása, de nem akarta átadni magát az érzésnek.
- Csak jönne már végre vissza ez a barom! - gondolta magában. Ebben a pillanatban az ajtó nyitás bíztató hangja szűrődött le a lépcső tetejéről, aztán lépések zaja. Ágnes kicsit megkönnyebbült, de szinte azonnal újra feszült is lett, mert nem egy, hanem két lépés ritmusát vélte felfedezni az egyre közeledő hangokban. Ösztönösen összehúzta a testét, és próbálta eltakarni magát, mert ugyan Gábor mellett sok mindent megélt, és talán még többet megengedett magának, de a gyerekkorából ismerős szégyenlősségét sosem tudta levetkőzni, most pedig akárhogyan, de legalább két ember fogja így látni.
- Jó napot Ágnes asszony! - köszönt neki udvariasan Sötét Bilincsek pincérfiúja - Ne aggódjon, semmit nem látok magából, mert egyáltalán nem látok semmit ebben a sötétben. A nő egy pillanatra megnyugodott, de ez csak átmeneti állapotnak bizonyult.
- Gábor! Mi a fenének hoztad őt ide?! - kérdezte a szemérem minden érzésével hangjában.
- A helyzet az, hogy nincs olló. Valaki ellopta a pultról tegnap. Ráadásul éles kés sincs a tavalyi balhé óta.
- Bah...
- A szomszéd üzletekben sem találtunk semmit, úgyhogy a végén az pincérúr felajánlotta a segítségét, mivel korábban bűvészként dolgozott, és igen jól boldogul a kötelekkel....
- Te barom! Csak engem akart látni a kis kéjenc! - üvöltötte Ágnes a tehetetlenség jogos dühével. - Na jó! Most már látott, akkor vegyem valami hasznát is! Legyen szíves szabadítson ki. - fordult a fiatal pincérsráchoz.
Amaz szemtelen természetességgel lépett oda a nőhöz. Mielőtt hozzálátott volna a csomóhoz, tetőtől talpig végigmérte a kikötözött, tehetetlen Ágnest. Magában megállapította, hogy a korához képest feltűnően jól néz ki. Tekintete végigszaladt a vékony combokon, a nedvességtől még mindig fényes szeméremajkakon, a kicsit párnás, de rettenetesen nőies vonalú hason, végül rátévedt tűpárnára hasonlító, hatalmas mellbimbókra. A szemöldöke apró rándulásán kívül semmi nem jelezte Ágnes számára a fiú meglepődését, de ez elég volt neki.
- Kis kamasz - gondolta magában fennhéjazón - ilyet úgysem látott még.
A pincérfiú azonban nem esett zavarba, fellépett a nő mellé a dobogóra, és elkezdte apró rántásokkal lazítani a csomót. Ahogy próbálkozott, könyökével a szándékosság minden látszatát elkendőzve, kvázi véletlenül újra és újra hozzáért az Ágnes mellbimbójából kikandikáló tűkhöz. A nő először azt hitte valóban véletlenül teszi ezt a fiú, de mivel sehogy sem akart boldogulni a csomóval, és egyre többször ért a tűkhöz, lassan kezdett gyanút fogni. A fiún bő nadrág volt, Ágnes azonban tudni akarta az igazat. Várta a kellő pillanatot, és amikor a fiú egy valamivel nagyobbat mozdított a tűkön összerándulást mímelt, és közben combjának egy villámgyors moztulatával felmérte a srác izgalmi állapotát. A fiú azonnal hátra ugrott, de Ágnes megtudta amit akart, a fiatal fiú teljesen be volt gerjedve. Abban a pillanatban, ahogy ez tudatosult benne, ösztönösen vett egy hatalmas levegőt, és lassan, csukott szemmel fújta ki, ahogyan a forróság elöntötte a testét.
- Azt hiszem, innen hátulról jobban hozzáférnék a csomóhoz, Asszonyom - mondta a fiú, észrevéve a nő önkéntelen, vágyat sugárzó mozdulatait.
- Tedd a dolgod. - válaszolta a nő szándékosan eröltetett közömbösséggel, de azonnal érezte, hogy újra nagy levegőt kell vennie.
Megkerülve a kikötözött nőt, a pincérfiú újra a csomóval kezdett foglalkozni, de egészen közel kellett állnia a nő hátához, hogy a megfelelő szögből elérje a csomót. A nő - persze puszta segítségből - kicsit hátrébb lépett, hogy a fiú így könnyebben elérje a csuklójára kötözött kötelet. Feneke egy pillanatra pontosan a férfi lágyékához nyomult. A vastag bő nadrágon keresztül is érezte, ahogy lüktet a vér a kőkemény, merev péniszben. Őérte lüktet. Eltávolodott, de azonnal visszanyomult, és aprókat mozdította fel-le a medencéjét. A fiú egyik keze elengedte a csomót, és a nő a nyaka felé csúszott lassan, majd megkerülve a vállat, érintve a mell vonalát Ágnes hasán kötött ki, és húzta egyre közelebb magához. A nő a nyakában és fülében érezte a fiú egyre gyorsabb lélegzetvételét. Nem bírt tovább uralkodni magán.
- Basszál meg! - súgta a fiúnak - Basszál meg! - aztán parancsolóra váltott a hangja - MOST!
A fiú kicsatolta az övét, villámgyorsan lerúgva a nadrágját és azonnal a nőbe hatolt. Ágnes érezte, ahogyan kitölti a merev, lüktető pénisz, és kéjes magatehetetlenséggel figyelte, ahogyan a teste ösztönösen mozogni kezd. A fiú elfojtott hangon aprókat nyögdécselt a fülébe, de közben teljes erővel, lendületesen dugta hátulról. Ágnes korántsem volt ennyire önmegtaróztató. Üvölteni és zilálni kezdett.
- Basszál! Basszál!
A fiú kezei közben egyre feljebb csúsztak, egészen a tűkig. Ágnes nem tiltakozott. A fiú megérintette a vonagló mellbimbókban táncoló tűket, először csak óvatosan, majd egyre határozottaban. Tekergetni és húzogatni kezdte őket. Ágnes érezte, hogy másodperceken belül kontrollálhatatlanul el fog élvezni, de még mielőtt bármit tehetett volna, már el is öntötte az édes, vibráló orgazmus. Percekig tartott. Kipirulva kapkodta a levegőt, és közben Gábort figyelte, akinek csak most kezdett leesni, hogy Ágnes épp a pincérfiúval kefél az orra előtt.
- Gyere Basszál Gábor! Basszál meg Te is! - pihegte parancsolón Ágnes.
Gábort a felismeréssel egyszerre öntötte el a vágy és a féltékenység. Pillanatnyi tébolyában a vágy emelkedett felül, és azonnal megindult Ágnes felé, közben előkapta a pillanatok alatt acélkeményre duzzadt farkát.
- Na te kurva! Most megkapod a mi jár! - üvöltötte csatakiáltás szerűen - Csusszanj csak egyel hátrébb! - vetette oda a másik oldalt serényen dolgozó pincérfiúnak.
Ágnes sokmindenben vállalta és kedvelte az extremitást, de a feneke tabu területnek számított, és ezt Gábor jól tudta. Mielőtt azonban bármit mondhatott volna, a pincérsrác már be is hatolt a seggébe. Ágnes meglepődve vette tudomásul, hogy nem fájt a művelet, de nem volt ideje ezen gondolkodni, ugyanis Gábor közben a punciját kezdte dugni. Egy pillanatig még elidőzött volna az altáji fájdalom képzete felett, de a pincér kezei újra a tűket kezdték birizgálni, amitől szinte azonnal újra elélvezett. A két farok töretlenül dolgozott a testében, feltartóztathatatlanul hatoltak be, majd csúsztak újra ki, egymástól teljesen eltérő ritmusban. Ágnes megálljt akart parancsolni, de nem maradt erje. Az orgazmusai teljesen kimerítették, ráadásul még mindig ki volt kötözve, és közben két megvadult kan ostromolta feltartóztathatalan erővel. Elengedte magát, és behunyta a szemeit. Tökéletesen ki volt szolgáltatva a benne dogozó farkaknak. Ellenállás nélkül engedte a sok idegen test szabad mozgását, és figyelte a saját kiszolgáltatottságát. Már a puszta gondolattól érezte, hogy újra gyűrűzni kezd az orgazmus kígyója a medencéjében. Dugják! Ketten dugják. Úgy érezte, hogy még sosem volt ennyire benedvesedve. A fenekében, az eddig tiltott területen a fiatal pincérsrác gigászi fasza táncol megvadulva, megittasulva az ő mellbimbójába szúrt tűk tudatától, közben az eddigi szerelme-szeretője, Gábor féltékenységből és bizonyítási vágyból dugja a punciját úgy, ahogyan eddig még sosem. Homályos, vörös érzései maradtak meg az eseményből. Apró ingerek, egy szőrszál megrántása, a fenéklyuka önkéntelen ütemes összehúzódása. Egy kicsúszás és gyors visszahelyezés. A teste ellenállásának tökéletes hiánya, ahogyan a másik belehatol. Egy narancssárga henger. Vadul összekeveredő savanyú és édes, keserű és sós ízek, meleg szagok. Lüktetés. Mindent átjáró lüktetés. Szívének ritmusa, ami megkülönböztethetetlenül összekeveredik a benne mozgó péniszek ütemével, és a bennük keringő vér lüktetésével. A kaotikus ritmustalanságból születő egyesült és harmonikus Lüktetés. A fenekére tapadó megszámlálhatatlan és megkülönböztethetetlen mennyiségű ujj mozdulatai. Hatalmas pulzálás, amely valahonnan lentről, az ismeretlen félelmes mélységből indul el, és lassan, a csiklón majd a gyomron át húzódik egyre följebb, mint ahogyan a tavaszi felhők gyűlnek a téli piszkos szürkeségből szabadult kék égre, hogy aztán friss záporral mossák le az elmúlt idők halott maradványait, ahogyan az orgazmusok törölik el elemi erővel el az egész múltat, Ferikkel, verésekkel, félelmekkel, elbaszott kapcsolatokkal együtt.
Ágnes saját zilált sikítására ébredt az édes érzésekből font víziójából, ahogyan ki tudja hányadik, vagy éppen milyen hosszú orgazmusa véget ért. Ahogy elhallgatott pont hallotta, ahogyan a férfiak is egyszerre üvöltenek föl állatian és egyszerre töltik meg testüregeit élvezettel, majd érezte, hogyan először a pincér srác hagyja el a fenekét, majd Gábor a vagináját. A férfiak ütemes, sípoló lélegzetvétele töltötte meg a szűk pincét. Egymást nézték, meg a nőt, és láthatóan meg voltak semmisülve. Milyen tűz kapta el őket? Milyen szikra gyújtotta őket itt lángra? Mi égette össze őket egyetlen egységgé erre a pár percre?
Ágnes teste mocskosabb volt, mint életében valaha. Háromféle izzadtságban, a saját vérében, és kétféle spermában fürdött, amire a pince felvert pora, kötélfoszlányok és pár döglött muslica teteme ragadt, azonban tökéletes nyugalmat talált. Megjárta a poklot. Végigjárta a poklot. A mindenféle mérges és undorító tüzek közül megtalálta a legnagyobbat, és ezzel megtalálta a purgatórium lépcsőjét. De ezek már nem pokoli lángok voltak, hanem a sokkal erősebb mennyei lángok. Azok a lángok, amelyek képesek felemészteni a múltat, felperzselni a múltban elkövetett hibáinkért érzett bűntudatot, és csak tökéletes megbocsátást hagynak maguk után.
Ágnes azonban már régen nem volt ennyire kifinomult teremtés. Konstatálta, hogy két férfivel nagyobbat tud élvezni, mint eddig bármivel. Kéjesen rámosolygott a partnereire, és így szólt
- Köszönöm uraim. Akkor holnap ugyanezt még egyszer.