2009. január 5., hétfő

Leporolva II. - D.S.L.

A legelső (nagyjából) befejezett írásom, amely a maga idejében még egy Szuperzöld nevű szentendrei kiadvány "gondozásában" is megjelent, legalábbis egy része minden bizonnyal. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ez lehetetlen lett volna FiGyi odaadó támogatása nélkül, örök hála érte! Az írásból két 5 példányos kiadás készült, a legelső 2001 április 27.-én, majd egy javított verzió május 19.-én. Itt a második verzió tölthető le a képre kattintva. Ízelítőnek álljon itt egy rövid részlet.

A FÉLELEMRŐL

Mi a félelem? (1)
Ciki. Főleg, ha csak te parázol be, de mindenki más jól van.

Féltél már?
Ja! Volt egy nagyon komoly. Az volt, hogy két csajnak vetítettem valami tengerparti kis csehóban. Pálmafák, meg minden. Az egyik szőkés-vörös volt, tigrismintás bikiniben, a másik meg fekete, fehér tangában. Meg is lettek mindketten a tengerparton, a hűs vízben (éppen dagály volt).
Aztán mikor gyengült a hatás, láttam hogy jön szembe egy második útmosó gép is, és hogy két macska szalad el a lábaim közül... Nagyon megijedtem, hogy nem változik gyorsan vissza a kép.

Ha látod, hogy valaki fél, mit teszel?
Hát vagy röhögni kezdek rajta, vagy én is beparázok. Helyfüggő. Ha sok a haver, általában együtt röhögünk. Mikor csak ketten, vagy hárman vagyunk, akkor nem tudok nevetni, és parázok én is.

Mitől félsz igazán?
Magamtól, meg attól a hülye sárkánytól. Mindig előkerül. Aztán volt, hogy alig bírtam magammal, hogy meg ne öljem. Így aztán félek magamtól is, hogy megölöm a sárkányt, meg a sárkánytól is, hogy megölöm.

Mi a félelem? (2)
Mikor nincs, de az elvonást még nem érzed. Az a félelem!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése