2009. február 27., péntek

Villanyzene!


Villanyzene - Volume 2

www.villanyzene.net

2009. február 25., szerda

Egy falatka mult

Hmm... régen volt. 9 éve kerültem be az AKG-ba.


http://obudakocsma.blog.hu/2009/02/25/csocso_sorozo_a_folyamor_utcaban

2009. február 10., kedd

Stressz for evör!

A kockázatok és mellékha... olvassa el abete... rohadj me... csinálj amit akarsz!










Filmtörténeti remek!

2009. február 9., hétfő

Jövőálló | Future Proof #1

"Jövőálló"
Future Proof
- 1 -

A nyári éjszaka csendje kényelmesen nyújtózott el a hatalmas erdőség illatos levegőjében. A rágcsálók néha felhangzó neszelésen, és a különböző éjjeli ragadozók távoli üvöltésén kívül csak a föld alatt szüntelenül dolgozó generátor halk hangja hallatszott a fából ácsolt megfigyelőállás tetején. Háncsolatlan fatörzsekből összetákolt építmény volt, a tetején egyetlen elrejtett infrakamera kémlelte a tisztást övező erdőt folyamatosan. A kamera alatt kapott helyet az egyetlen ember számára kényelmes fedezék, ahol Johnson szeme fáradhatatlanul kémlelte a fákra felszögelt, fólia szerű kijelzőt, ahol az infrakamera, és a felállított negyven hőkamera képei összpontosultak. Jobb kezével néha igazított a műszerek működésén, bal keze pedig az ölébe fektetett fegyveren pihent. A tejes sötétben csupán a monitor fehér fényében felsejlő gondterhelt arca, és nyakában lógó ezüst nyaklánc fehér kristályának csillogása derengett. Halkan bosszankodott, mert James - a komplexum vezetője - vonakodott audioszonárokat is telepíteni a védelmi rendszerbe, Johnsont pedig a folyamatos neszelés az őrületbe kergette. Egyetlen nyugodt perce sem volt az őrségben, mert minden elhaladó sündisznóra azt hitte, hogy megint a közeli sugártanya félbolond rezidensei próbálnak belopózni a környék egyetlen tistzavíz-készletekhez. Esetleg valami még rosszabb.



De a műszerek semmi szokatlant nem mutattak, úgy tűnik hogy a megemelt napi adag bevált, és jelenleg nem kell támadástól tartaniuk. Fegyverkészleteik elegendők egy, esetleg két támadás sikeres visszaverésére, de ha a sugártelep őrült vezetői esetleg szövetségest találnak... vagy valamelyik cég ügynökei megneszelik az egyik utolsó ellenőrzés nélküli vízkészletet... nos: az elképzelhetetlen. Az egész bunker sora múlik rajta. Nem tudhatják meg. A bunker fizikai elhelyezkedése a legszigorúbb titoknak számít, és egyben egyetlen védelmét is biztosítja. A hegygerinc, ahol épült igen magas, de nem magasabb a környező hegyeknél, nem emelkedik ki feltünően. A felépített mű-sugártelepről a legfejlettebb műholdak sem mondják meg, hogy nem igazi. Számítógéppel mozgatott, robotokba rejtett sugárzó anyaggal állítják elő egy elképzelt sugártelep műholdról látható mintázatát. A környéken egyébként semmi nincs a sugártelepeket leszámítva, ugyanis a civilizáció szégyenletes bukása után Európára dobták a harmadik hidrogénbombát, a bunker pedig Kelet-európa szívében állt. Az eddigi viszonylagos biztonságot alapvetően a tiszta víz titkos jelenlétének köszönhették a bunker lakói, hiszen tiszta víz nélkül nem lehet semmilyen komoly létesítményt üzemeltetni, legalábbis tartósan biztosan nem. Ameddig tehát a víz titokban van, addig a Cégek nem fogják a bunkert ezen a területen keresni. 
A bukás után néhány különösen tőkeerős vállalatnak sikerült megkaparintani az irányítást a világ erőforrásai fölött. A félig tudatosan, félig a civilizáció addigi rendszerének következményeként kirobbant háborút igazából mindenki megsínylette. A könnyű győzelem reményében kezdeményezték a korábbi szuperhatalmak a konfliktust, azonban mindenki meglepődött a másik erején, így a könnyed lerohanás pillanatok alatt élet-halál harccá fajult, és az addig elképzelhetetlen helyzetben, az alapvetően politikai nyomásgyakorlásként megépített atomfegyverek is bevetésre kerültek, megsemmisítve ezzel az ismert világot. A kitermelés, és ezáltal a kereskedelem szinte pillanatok alatt megszűnt, és a megmaradó készletekért további véres csaták vették kezdetüket. Ezeknek a másodlagos, és a korábbi jogrenddel már nem megfékezhető polgárháborúknak az eredményeként mindegyik korábbi állam megszűnt. Papíron ugyan léteztek, de a papír értéke már nem volt több a papír hagyományos - például gyújtósként kiválóan alkalmazható - formájánál. A hatalmat a cégóriások ragadták meg, pontosabban azok, amelyek rendelkeztek elegendő belső tartalékkal egy katonai szervezet kialakításához. A harc továbbra is a nyersanyagokért folyt, de már szükségtelenné vált a jogi- és erkölcsi álarc: a vállalatok az igazi arcuk megmutatására kényszerülve terelték fegyverrel a bányákba a populáció életben maradt részét. Az utolsó hidrogénbomba felrobbanása után bő hetven évvel a háború még mindig nem ért véget, csupán egyetlen oldal sem volt képes döntő fölényt szerezni, és újraszervezni a korábbi civilizációt. A háborút túlélők a menedék reményében tömegesen vándoroltak a cégek által szervezett táborokba, amelyek aztán a menekült tábori jellegüket elvesztve szigorú munkatáborokká alakultak. Azok, akik korán észrevették az intő jeleket elmenekültek, és ironikus módon "törvényen kívüli"-nek aposztrofált szervezeteket, apró kolóniákat hoztak létre.
A kolónia működéséhez legszükségesebb nyersanyag a tiszta víz, mert ebből lehetett algák segítségével nagy mennyiségű táplálékot előállítani, illetve a civilizációban erősen meggyengült emberi test higiéniai szükségleteit kiszolgálni. A szükséges energiát legtöbbször a Bukás előtti években kifejlesztett, nagy hatásfokú napkollektorokkal, illetve szemétlebontókkal állították elő, de nem voltak ritkák a szénhidrogének hideg égetésével működő generátorok sem.
Az idők során a kolóniák különböző irányokba specializálódtak. Lettek katonai beállítottságúak, amelyek a Cégek bányáinak és telepeinek, illetve a többi kolónia fosztogatásával tarják fent magukat, az ilyen bandák azonban messze távol tarják magukat a sugár fertőzött területektől. Többen lettek olyan kolóniák, amelyek a szimpla túlélésre rendezkedtek be, és maguknak termelik ki a szükséges táplálékot. Ezek alapvetően az önellátásra törekszenek, és legtöbbször a különböző agresszív bandákkal valamiféle kényszer-szövetségben védelemért élelmiszert adnak cserébe. A legszűkebb csoportot a tudás átörökítésére szakosodott kolóniák jelentik. A legtöbbször mérnökök, vagy a korábbi világban jelentős ismeretekkel rendelkező emberek leszármazottai alkotják az ilyen telepeket. Az ilyen törzs életében a legfontosabb a tudás és a tudás átadásának megőrzése. Vannak kisebb telepek, amelyek csupán egy nagyon lassan, de összességében hanyatló pályára tudtak beállni, míg mások valamilyen korábbi labor eszközeit megkaparintva megoldást keresnek a fennálló nagyon is komoly problémákra: a sugárfertőzött víz tisztítására, vagy a nanotechnológia továbbfejlesztésére. Azonban minél fejlettebb egy ilyen kolónia, annál jobban magára vonja a cégek figyelmét, ha más nem abból az okból kifolyólag, nehogy egy rivális Cég szerezze meg a fejlesztést. Sajnos a technológiát elrejteni nem egyszerű feladat, mivel a kutató kolónia igényei - tiszta víz, energia, sugárzás mentes terület - alapján könnyű meghatározni a lehetséges tartózkodási helyeket, és végül erőszakkal ellopni a fejlesztést. 
A korábbi világ tudása szétszóródott, és java részt elenyészett, hiszen a telepek között minimálisra csökkent bizalom mentén már nem tudták egymással megosztani az ismereteket. A teljes tudásvesztést problémáját azonban véletlen felfedezés részben megoldotta. A ötvenes évek közepén az egyik kutatótelep mérnökei felfedezték a szinkronkristályok létezését. A szinkronkristályok a korábbi kétrés-kísérletben tapasztalható jelenség magasabb anyagi szinten való megvalósulásai. A jelenség lényege, hogy létrehozható olyan anyag, amely folyamatos elemi szinten létező szinkront tart fent a vele párhuzamosan létrehozott ugyanilyen anyaggal. Tehát ha például a szinkronkristály egyik felét elektromágneses hullámoknak tesszük ki, akkor a párjából a hullámzás paraméterei kinyerhetők. A jelenség különleges tulajdonsága, hogy a két kristály a tér tetszőleges pontján elhelyezhető, de a jelenségre ez sem időben, sem jel erősségben nem hat. A jelenség pontos fizikai háttere azonban az anyagismereti hiányosságok miatt nem került tisztázára. A technológiával viszont készíthetővé vált olyan eszköz, amely bármilyen távol is van egymástól, képes egymással tisztán, és időbeli csúszás nélkül - valós időben - kommunikálni. Ez az eszköz a Syncom.
A Syncom gyorsan elterjedt az egymásban még bízó telepek között, létrehozva ezzel egy hálózatot. A technológiát később továbbfejlesztették, így a hatvanas évek végére létre tudtak hozni hármas, négyes, nyolcas szinkronkristályokat is, amelyek ennyi pontot tudtak összekötni. A Syncnet hálózatot a valaha létrehozott legnagyobb teljesítményű nyolcas szinkronkristály köré, a Nyolc köré építették. A nyolc kristály minden egyes darabja mellé ültettek még tizenhat darab négyes kristályt, így a teljes hálózat harminckét csatlakozási ponttal rendelkezett, amelyhez utána tetszőleges számú hagyományos számítógép tudott csatlakozni. A létrejövő hálózat mérete ekkor már túllépte a könnyen megbízhatót, de a kolóniák vonakodtak védelmeket, korlátozásokat bevezetni. Végül a Cégek lecsaptak az egyik kolóniára, és ezzel megszerezték a Syncnetbe való belépés lehetőségét, és pár nap alatt az összes Syncom-ot használó kolóniát lerohanták különböző becsapásokkal és megvezetésekkel. Az utolsó - és egyben a syncom technológiát felfedező, valamint gyártó - kolónia vezetői azonban időben ráébredtek a biztos pusztulás tényére, és elrejtették a syncom gerincét jelentő Nyolc három megmaradt darabját. Ezek után megsemmisítették a szinkronkristályok teljes gyártósorát, és a megmaradó másodlagos csatlakozási pontokat szétszórták a világ fölött. Mire a Cég katonái lokalizálni tudták az utolsó kolóniát, csupán egy tátongó krátert találtak. A syncom mérnökei feláldozták magukat egy szebb jövő reményében. Az Utolsó Üzenetben megfogalmazták a Tudás Szabadságának Kiáltványát, amely azóta is kitörölhetetlenül visszhangzik az összes szinkronkristályban. Naponta négy alkalommal jelenik meg, de mindig más kódolásban. Az üzenet forrása és jelentése egyaránt ismeretlen a világ számára.
*

Tíz év telt el az Utolsó Üzenet óta, de egyetlen cég vagy kolónia sem volt képes reprodukálni syncom berendezéseket. A megmaradt példányokból viszont egy végtelenül bizalmatlan hálózat épült, amelyben a Cégek és a Kolóniák is ugyanazon a fizikai syncom hálózaton keresztül kénytelenek kommunikálni. A különböző titkosítási módszerek a nyersanyagoknál és a fegyvereknél is sokkalta értékesebbé váltak, a számítási teljesítmény pedig újra a legértékesebb erőforrássá nőtte ki magát.
Johnson apja az egyike volt azoknak a mérnököknek, akik a Syncom hálózatot építették. Tisztában volt azzal a felelősséggel, amely a legnagyobb teljesítményű szerverfarm birtoklása jelent, ezt őrizték ugyanis a bunkerben. Szolgáltatásaikat rettentően indirekt módon, több kolónián átívelő rendszerben árulták a feketepiacon, amelyet a cégek egymás kihallgatására, a kolóniák pedig különböző szimulációk elvégzésére vásároltak meg. Bár a megrendelők tudatában voltak annak, hogy minden egyes megrendelésük eredménye a számolást nyújtónál is megmarad, mégis minden esetben rákényszerültek a sajátjuknál több nagyságrenddel gyorsabb szerverek igénybevételére, hiszen folyamatos versenyben álltak egymással. A kéréseket általában bonyolultan, olyan módon fogalmazták meg, hogy abból nehezen legyen visszafejthető a számolások valódi célja, de a James és csapata rendszeresen visszafejtette az kérések valódi eredetét, ezért nagyon pontos rálátással bírt a világ aktuális állapotára. A bunker azonban ennél sokkal komolyabb titkot is rejtett, ugyanis a Johnson nyakában függő nyakláncban a Nyolc egyike csillogott szelíd fehér fénnyel...



2009. február 5., csütörtök

Villanyzene - Postapokaliptikus prekatyvasz

Ilyen is van/volt/lesz.

Mer' az jó, meg mer'... azér.

Blue dawn

2009. február 3., kedd

India

Sorry. Én kérek elnézést mindenitől. Nem bírtam tovább. Muszáj volt. Mennem kellett. Ennyi.






De ne aggódjatok. Nemsokára jövök. :)))))

Update: És íme a megfejtés: egy szelet nyár a hatalmas üvegkupolán belül. 


Odakint pedig változatlanul "tombol" a szűk magyar téli valóság.

De illúziónak nem volt rossz. Teljesen beleéltem magam... még én is, pedig utálom a műanyagot.


Imádom ezt az országot!

Imádom ezt az országot! Nem igaz, hogy a magyarok között nincs összetartás! A frászt nincs!Csakhogy két fajta magyar van! A szabálytartóan össze nem tartó, illetve a szabálybenemtartásban végletekig összetartó fajta. Ez utóbbinak csodálatos példányait figyelhetjük meg az alanti videóban. (Aki nem tud vezetni: Ez az M3-as bevezető szakasza. Az autópálya leállósávja forgalom elől elzárt terület, szigorúan tilos (mellesleg életveszélyes) ott haladni.). Először a szokásos felhozatal: bunkó terepjárók, szemtelen fieszták, köcsög pözsók, nemérekrásietek fehér dobozok.



Ez lemegy párszor, a maga természetességében haladnak egymás után az autók, mindenki osztozik abban a kis izgalomban, amit a tilosban járás jelent. Mindenki siet, senki nem akadályozza a másikat: közös a buli. Jön egy kanyarodó sáv, a lekanyarodók udvariasan kiindexelnek a kanyarodósávból, hogy ne zavarják össze a leálló sávban tovább haladókat! Szép, pontos, és működik. Aztán amikorra a szemünk hozzászokik: na mi figyel a visszapillantóban? Na mi? Neem! Nem a köcsög rendőr, tudja jól, hogy ilyenkor nem kell idetolnia az arcát, egyébként az egész M3-as bedugul, aminek folytán hamarosan beáll a kanyarodósáv a hungárián, ami ha megtörtént, akkor nekiállnak a terepjárók "besunyulni" a kanyar előtt, amiből torlódás lesz, tehát hamarosan megtelik az egész körút, akkor pedig a lágymányosi hídnak is annyi, tehát a teljes délbudai közlekedésnek annyi. Nem. A rendőrök ezt tudják, tehát - kvázi balesetmegelőzési célból - távol tartják magukat ettől a helytől. De akkor mégis mi lehet? Mi?! Lássátok:

Elring lágyan, a maga megkérdőjelezhetetlen természetességében. Elvégre időre ott kell lennie, különben idegesek lesznek a nyugdíjjasok, és sok ígéretes középiskolás késik majd el óráról, és akkor mi lesz az utánpótlással?! Imádom ezt az országot! Van benne összetartás, hogyne lenne! Csak a fejét kellene levágni ennek a vízfejű országnak. De az összeset ám! Egytlen konklúzióra tudok kilyukadni: ha most betiltanánk az összes jogszabályt, akkor a nagyjából három hónapig zajló alkoholmámoros káoszból önmagától kialakulna egy tökéletesen harmonikus, jó hatásfokkal üzemelő, teljes mértékig képviseleti alapokon működő, decentralizált közigazgatás. És nem lennének tökéletes, de életszerűtlen szabályzások, ellenben azonnal kiszélesednének az utak, megépülnének a metrók, adóznának a multik, és kötélen lógnának a politikusok... Éljenek a Leállósávosok! Éljenek a Buszsávosok! Éljenek a közlekedésben kihágók!

... de sose igyatok vezetés előtt, és mindig kössétek be az öveiteket. De a legfontosabb: kurvára figyeljetek oda! Itt minden nap kresszmentes napot tartanak. :)

2009. február 2., hétfő

Szappannyomók | Soap Dispensers #5

A megbízható forrás | The reliable source