A meták Metája

Minden dolognak van metasíkja, amely minden dologból hasonló logikával születik. A metasíkok keletkezéséről gondolkodni tehát  meták metájának a síkja.

A sűrűség szabaddá tesz.

Teljes bejegyzés >>

Egy teljesen más jövő

A közös gondolkodás és közös felejtés iskoláját ki akarja kijárni? És vajon kinek érdemes?

Teljes bejegyzés >>

'Unka

Kezdem azt hinni, hogy lassan az értelmetlent is értem.



Tehát akkor mégegyszer: Bleshootingotingndexexrekeelment. A józan ész meg köszöni jól van, de elment.

Teljes bejegyzés >>

Környezetvédelem

Teljes bejegyzés >>

Lego Matrix

Elképesztő!

Teljes bejegyzés >>

Animatrix - Beyond

Teljes bejegyzés >>

Once upon at the edge of a Black Star | Part 1

Első rész: Az akadozó idő

A bolygó méretű űrhajó, amely korábban a világegyetem meghódítására indult, és az emberiség legelképesztőbb, legdrágább, és legmerészebb vállalkozásaként híresült el, a saját naplója szerint több, mint húsz éve elveszítette minden kapcsolatát a külvilággal. Az eredeti terv szerint el akartak jutni oda, ahova még más emberi lénynek nem sikerült: a lokális szuperhalmazon kívül eső egyik galaxisba. A tervezett útvonal az egyik legkisebb galaxis halmazok közötti üres téren vezetett keresztül, és nagyjából tizenöt évig tartott volna. Senki nem gondolta, hogy a hatalmas üres tér közepén, egy mára már teljesen eltűnt, de egykor hatalmas galaxis szupernagy tömegű fekete lyuka várja őket. Először úgy tűnt, hogy az égitest csak módosítani fogja a pályájukat, végül azonban befogta az űrhajót, és egy nagyon széles, de egyre szűkülő spirál pályán lassan elkezdte beszippantani.

A fénysebességet megközelítő sebességgel, mégis elképesztően lassan sodródott a hatalmas gravitációs erőtő alaposan megtépázott roncs a fekete lyuk körüli örvényben. Az egyre gyorsuló zuhanásban csillagok, bolygók, üstökösök, egy korábbi korban élt élőlények váltak láthatóvá, mintegy groteszk visszhangja a korábban gazdag csillagváros végső sikolyának, ahogyan zuhantak mind az elkerülhetetlen vég felé.
Az univerzum máshol megszeghetetlennek tűnő törvényi könnyedén olvadtak fel a felfoghatatlan tömeg közelében, és szinte játékosan alkottak újabb és újabb rendszereket önmagukból. A tér és az idő lassan, de percről percre elveszítette linearitását.
- Anya már megint meghalt. - mondta a három éves forma kislány a mellette álló, borostás férfinak. Amaz megvonta a vállát, és egykedvűen nyomkodta az automatikus élelmiszeradagoló gombját. - Nem számít. - Kivette két fehér pépet tartalmazó tányért, egyet maga, egyet pedig a kislány elé tett.
- Milyen ízű? - kérdezte újra a kislány.
- Egyél. - mondta a férfi anélkül, hogy a kislányra nézett volna. Tekintetét folymatosan az ablakra szögezte, illetve az ablakon túl fénylő úriási gömbre.
Az űrhajó gömb alakú volt. A legnagyobb helyet a közepén elhelyezkedő kihűlt csillag - egy barna törpe - foglalta el. Ez a csillag látta el energiával a teljes űrhajót, és minden bizonnyal ennek a gravitációja volt az, ami még mindig egyben tartotta a járművet. Hatalmas elektromágnesekkel tartották az űrhajó közepén, és ugyanezekkel az eszközökkel vonták el belőle a hajó működéshez szükséges energiát. A férfi mindig elámult azon, hogy az emberi leleményesség képes volt egy komplett csillagot energiaforrásnak felhasználni.
A baleset - amelyben a kislány anyja mindig meghal, - újra bekövetkezett. A csillag egyszerre felhevül, a mágneses fékek pedig nem bírják megnövekedett a terhelést, elengednek, és utat nyitnak a csillagból kilövellő forró anyagkitöréseknek, amelyek könnyedén égetik át a hajó burkolatát, amíg az egész hajótest olyan nem lesz, mint egy szita. A létfenntartó rendszerek végül összeomlanak, a hajótest egy ponton szétnyílik, és mindenki számára láthatóvá válik a feketelyuk addig láthatatlan torka, ahogyan a hajó csillagából  szivárogni kezd bele az aranyló anyag, és egy erős felvillanás után véglegesen megszűnik létezni. A folyamat egy darabig folytatódik, aztán hirtelen véget ér, és mindenki ugyanott van, ahol a csillag felizzása előtti pillanatban állt. Azok, akik meghaltak, nem vesznek észre semmit, ugyanúgy folytatják az életüket, mintha semmi nem történt volna. Akik nem haltak meg, azok számára akad egyet az idő, mintha valami rossz lemezen ugrana a tű, de ugyanabba a felizzás előtti pillanatba kerülnek vissza.
Az első ilyen baleset után sokáig senki nem mert beszélni róla. Akik túlélték, azt hitték, hogy csak képzelődnek a stressz miatt, akik meghaltak, azok pedig nem vettek észre az egészből semmit. Később, a harmadik-negyedik alkalommal már mindenki bátran osztotta meg az élményeit egymással, sőt: kifejezetten izgalmas témává vált erről beszélgetni. Mostanában a baleseteket már csak a számítógép számolja, pusztán a statisztika kedvéért, de igazából senkit nem érdekel.
Egy pár emberből álló csoport elkezdte konkrétan kihasználni az eseményt arra, hogy olyan dolgokat csináljanak, amelyek következményeivel nem akarnak szembenézni. A borostás férfi, Futlilie, a hajó korábbi kapitánya - feladva sokéves kemény tartását - megadta magát a végleges el-nem-pusztulásnak, és engedve vágyainak csatlakozott az egyik ilyen csoporthoz. Ebéd közben a szeme sarkából a csillagot kémlelte: arra volt kíváncsi, vajon mikor kezd a csillag újra vibrálni, és mikor kezdőik újra az Esemény...

Teljes bejegyzés >>

Dávid Ibolya for Prezident!

Teljes bejegyzés >>

Armchair

A reklám kedvéért fellógatták a széket egy hélium ballonra, és hozzá csaptak egy HD kamerát. Íme az eredmény:

Részletek (angolul)

• 
  A helium balloon lifted the chair to a height of 98,268 feet above terra firma filmed using Toshiba's own IK-HR1S ultra-compact 1080i camera
• FAA regulations required that the weight of the rig had to be less than four pounds
• The chair is made of biodegradable balsa wood at a cost of of about £2,500
• The rig was launched in Nevada's Burning Man Black Rock desert
• The temperature dropped to minus 90 degrees at 52,037 feet
• The chair took 83 minutes to reach an altitude of 98,268 feet and just 24 minutes to fall back to earth

Via Engadget

Teljes bejegyzés >>

FAIL: Így vezetnek a nők...

Teljes bejegyzés >>

Do you speak Magyar?

No comment.

Teljes bejegyzés >>

Napi idézet #1

"Genius is one percent inspiration, ninety-nine percent perspiration."

Thomas Alva Edison, Harper's Monthly (September 1932)

Nyers fordítás: A zseni (élete) egy százalék inspiráció, és kilencven kilenc százalék izzadság.

Teljes bejegyzés >>

Szebb világ

Sajnos a mai reggelt a Kedves Apróság már nem láthatta. Valamikor éjjel 2, és ma reggel 9 között szebb világra szenderült.

Szép álmokat.

Teljes bejegyzés >>

Egy kedves apróság

Az életben vannak magától értetődő dolgok. Olyan dolgok, mint amikor az ember önkéntelenül lehajol a westend egyik legforgalmasabb mozgólépcsőjének a tetején és felkap a földről egy teljes erejéből menekülő egeret. Nem részletezem, hogy a véletlenek milyen lehetetlenül finom szövete vezetett ehhez a pillanathoz, hiszen szükségtelen, már minden részlet értelmet nyert. Az ember végül önkéntelenül lehajol, és innentől az életének részét képezi egy szinte tökéletesen súlytalan, parányi szürke lény.

Biológia - technológia: 1-0

Hatalmas alvás van!

Az apróság köszöni jól van, és épp borzasztóan mélyen alszik. Konkrétan ágyút - bassedrive-ot - lehet döngetni mellette, de a füle botját sem mozdítja. Hozzá kell tenni azonban, hogy óvatos csiklandozásra apró nyálcsattogásokkal reagál. A fél szeménél többet egyenlőre nem volt hajlandó kinyitni. Remélem holnapra kialussza magát.

Üdvözlet apró szürke lény, hozott Isten, meg a négy parányi tappancsod. Remélem jól fogod itt érezni magad.

Teljes bejegyzés >>

Google map for Android 2.0

És tényleg.

Teljes bejegyzés >>

Az Internet sötét titkai | Dark secrets of the Internet

Teljes bejegyzés >>

Indexes lelemény

Ez valahogy tetszik. Hogyan lehet tökéletesen kirúgni a sámlit egy orgánum alól? Hogyan lehet igazolni, hogy a szerkesztők dilettánsok, a hírek hitelt nem érdemlők, és úgy általában: médiacirkusz az egész?

Hát küldjetek nekik álhírt!


http://reakcio.blog.hu/2009/10/26/hulyeseg_kuruc_info_a_neved

Szerintem érdemes lenne ebből mozgalmat csinálni, és folyamatosan bombázni őket álhírekkel. Idővel két út áll előttük:

1. Minden álhírt leközölnek, és ezzel az olvasó táboruk szemében még megmaradt hitelességüknek minden maradékától is könnyedén megszabadulnak.

2. Kénytelenek lesznek utánanézni minden egyes hírnek, amit leközölnek. Az olvasótáborukat ekkor is elvesztik, hiszen hogyan fognak valódi hírekből médiacirkuszt csinálni?

A közösség tehát csak jól járhat. Vagy legfeljebb nem.

Teljes bejegyzés >>

Színház

A szadista pontosan tudta, hogy a mazochista mit akar, a mazochista pedig tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a szadistától megkapja, amire vágyik.
- Áll az alku! - mondta az ördög, és elégedetten hátradőlt páholyában.

Teljes bejegyzés >>

IT Rovat: A Microsoft elveszítette több millió felhasználó személyes adatait.

Ebbe akár bele is bukhat a Microsoft: Szakmai inkompetencia vagy szándékos szabotázs? A T-mobil peren gondolkodik.

A T-Mobil Amerikában forgalmaz egy T-Mobile Sidekick nevű okostelefont. A telefont a Danger nevű cég fejlesztette ki, a saját operációs rendszere fut rajta, amelynek neve DangerOS.
Az egész rendszer úgy működik, hogy minden adatot, alkalmazást, telefonszámot, emailt, sms-t egy központi szerverfarmon tárol, és onnan kérdezi le mobil internet segítségével amikor épp szükség van rá. Ennek számtalan előnye van: a fizikai telefon cseréje, tönkremenése, ellopása esetén is megmaradnak az adatok, illetve egy segédprogrammal könnyen - és kábel / bluetooth nélkül - le lehet menteni ezeket az adatokat a számítógépre. A szervereket a Danger Inc. üzemeltette, ahogyan a szükséges szoftvereket, valamint a mobil platformot is ő szállította. A szolgáltatás igen sikeresnek bizonyult, a tengerentúlon több millió előfizető használja.



A Microsofton belül két egymástól teljesen független csapat foglalkozott mobil platformok fejlesztésével: a Windows Mobile és a Zune fejlesztői. 2007-ben a Microsoft létrehozott egy harmadik csapatot is, amely a Pink fedőnevű project keretén belül teljes titokban elkezdett dolgozni egy telefonon, és egy ahhoz tartozó mobil platformon, hogy versenyképes tudjon maradni az iPhone, Android, webOS és Symbian által már alaposan felosztott piacon. Ez a csapat figyelt fel, és javasolta megvételre a Danger-t. Az akvizíció 2008 február 11.-én meg is történt. A Danger megvételével a Microsoft közvetlen üzleti kapcsolatba került a T-Mobillal, és át kellett vennie Sidekick üzemeltetését is.

A Pink project keretén belül temérdek vezetői hibát halmoztak fel a microsoft döntéshozói. Lényegében az összes szakembert elűzték a cégtől az irreális határidőkkel és életszerűtlen célkitűzésekkel. A témáról önállóan is sok cikk található az interneten. Két jó összefoglaló írás:

AppleInsider: Pink Danger leaks from Microsoft's Windows Phone
AppleInsider: Microsoft's Danger Sidekick data loss casts dark on cloud computing


A botrány-gyanús helyzet azzal kezdődött, hogy 2009. október 1.-én összeomlott a Sidekick szerverfarm. A mostani hírek szerint a problémát az háttértár ( storage area network - SAN ) sikertelen firmware frissítése okozta. A hiba hatására az összes T-Mobil Sidekick telefon használhatatlanná vált, azok ugyanis úgy lettek programozva, hogy szerver és internet mindig van, és ott az adatok biztonságban vannak, ráadásul az egyes alkalmazások futtatásához is igényli a rendszer a szervert. Ez annyira súlyos probléma, hogy ilyenkor a készülék használhatatlan, ugyanis a telefon funkció is alkalmazásnak számít az okostelefonon, és mivel alkalmazást indítani szerver nélkül nem lehet, tehát telefonálni sem.

2009. október 8.-án - tehát egy egész héttel később - az alkalmazások újra futtathatóvá váltak. A személyes adatokat viszont nem tudták visszaállítani, azok teljesen elvesztek. Mivel a Sidekick telefonok minden adatot a szerveren tároltak, ezért gyakorlatilag több millió felhasználó elveszítette a telefonszámait, levelezését, e-mailjeiket, naptárukat: mindent.

Mi okozhatta az ilyen durva adatveszteséget? A háttértár - SAN - több szerverrel biztosított, magas rendelkezésre-állású, többszörösen redundás adattár. Atomtámadás ellen persze nem véd, de fizikai sérülés - egyenlőre úgy tudni - nem történt.. Ha a Microsoft mérnökei valóban szoftvert frissítettek ezen a gépen, akkor hogyhogy nem mentettek le először mindent? Ezzel még a legbutább felhasználók is tisztában vannak.

A legfrissebb hírek szerint azonban szándékos szabotázs történt, amely során egyfajta szoftveres időzített bombát hoztak működésbe, amely letörölte a mentéseket, majd összerombolta a háttértárat, végül újraformázta az összes szervert, hogy saját nyomait eltüntesse. Hogy történhet ilyen egy Microsoft méretű cégnél? És utána miért tart egy hétig visszaállítani a szervereket?

Ez utóbbira a választ az adhatja meg, hogy már minden hozzáértő ex Danger-es kolléga elment a cégtől, és csak félig vagy alig hozzáértő emberek állították helyre a rendszert - ahogy tudták.

A probléma azonban az, hogy a felhasználók felé a T-Mobil saját márkájaként árulja a Sidekick-et, tehát a felhasználók idáig nem is tudták, hogy az adataik a Microsoftnál tárolódnak. Ebből adódóan az adataik elvesztéséért egyértelműen a T-Mobilt vonják felelősségre.

A T-Mobil és a Microsoft között lévő üzemeltetési szerződésben a szolgáltatás kimaradását percekben mérik, és súlyos kötbérrel bűntetik. A több mint 1 hetes kimaradás, illetve a felhasználók összes személyes adatainak elvesztése nagyon súlyos szerződésszegésnek számít, ráadásul mindezért az ügyfelek a T-Mobil-t hibáztatják.

A T-Mobil ezek miatt peren gondolkodik a Microsoft ellen. Egy ilyen perből a szoftveróriás nem fog egykönnyen kikerülni, nem beszélve arról, hogy jelenleg több síkon is nagyon komoly problémákkal kell szembenézniük:

- A Windows 7 - bár jónak ígérkezik - nem élvez fele akkora érdeklődést sem, mint a konkurens technológiák. A vállatok java része nagyon érdeklődik - vagy már el is kezdett áttérni - ingyenes megoldásokra: Redhat, Ubuntu.

- A Mobil platformról lényegében kiszorulnak. Nem tudnak az Android ingyenességével, a Symbian elterjedtségével és az iPhone felhasználóknál aratott sikerével versenyezni. Mindezt súlyosbítja, hogy nincsen a Microsoftnak egy kialakított üzleti stratégiája: még házon belül sem tudott egységes rendszert és fejlesztői környezetet létrehozni.

- A Microsoft megbízhatósága nagyságrendekkel csökkent. Annó a HotMail és a WebTV átvétele után is komoly szolgáltatáskiesések voltak, de ennyire súlyos incidens még nem történt - talán a történelem során soha. Mindehhez adalék, hogy többek között a Google és az Amazon is kínál szerverfarmokat bérhasználatra, tehát a Microsoftnak szinte lehetetlen lesz bármilyen kritikus fontosságú projectet megnyernie.

- A "Zune HD már akkor elavult, amikor megjelent" - áll több kütyü-kritikában. A zenelejátszók piacának negyedik helyén csupán 1.1%-ot birtokol. (Első az Apple (iphone nélkül) 73%-al, második az "Egyéb gyártók (1%-nál kissebb részesedéssel)" összesen 18%-al, harmadik a Sandisk 7.2%-al), Ráadásul a Zune HD felé a potenciális vásárlók kevesebb, mint 1%-a érdeklődik.

- Az tavalyi EU döntés értelmében az EU területén belül értékesített windows rendszerekbe bele kell tenni a többi böngésző telepítőjét is, (nem csak az IE-t), és elő induláskor meg kell kérdezni a felhasználót, hogy mely böngészőt kívánja használni. A világviszonylatban még mindig 65%-ban használt böngésző csupán 8%-ban kompatibilis a HTML 4.1-es szabvánnyal, és kb. 1%-ban a HTML 5.0-val. A második helyezett Firefox világviszonlyatban már 24%-on áll, és növekvő ütemben terjed. Elemzők szerint a megjelenő új webes szolgáltatások egyre csökkenő mértékben támogatják a Microsoft böngészőjét, és egyre növekvő mértékben használják ki az szabványok adta lehetőségeket. A Microsoft tehát jelenleg folyamatosan veszíti el a piaci részesedését.


Egy ilyen gazdasági helyzetben egy T-Mobil per alaposan kikezdené a társasság forrásait, és tovább rombolná az amúgysem szép renoméját. Kaján mosollyal az arcunkon izgalommal várjuk a következő hónapok eseményeit.

A kiinduló forrásként szolgáló angol cikk itt olvasható.

Teljes bejegyzés >>

Decay

Teljes bejegyzés >>

Nézőpont

Teljes bejegyzés >>

Panni és a galamb ( 2 / ? rész )

"I stare into the golden abyss of the Eternity"

Időt látott, végtelen időt. A meg nem történtség fantáziát provokáló mezítelensége állt vele szemben, könyörület és kérdés nélkül. Egyetlen megérthetetlenül egyszerű válaszban öltött testet. A Mindenre adott Válaszban. Az életre, a halálra, és mindenre, ami közte van. A Válasz. A válasz, ami az idő maga. Nem a percek, nem a másodpercek, de még csak nem is az évmilliárdok. A számlálás ténye az időt egyszerre végtelenül kevéssé, és végtelenül hosszúvá teszi. Kivárhatatlanul közelivé válik miatta minden.  Az Időnek nem természete a számosság.

*

Panni megszeppenve nézte a távolodó galambot. Ráébredt, hogy egy ideje már fázik. Körbenézett. Az udvaron erősen megfakultak a hosszúra nyúló októberi napsugarak, a délutáni aranyló ragyogás már teljesen átadta helyét a szürkületnek. A homokozóban rejtélyekkel teli rendszerben álltak a játékai. A gonosz Csokitigris által őrzött várból való kijutás csodálatos kalandjainak egy jelenetét őrizték a bábúk. A királylány kicsit megázott, úgyhogy ő már a dömper biztonságából szemlélte a Tizésfelek társasságának hősies küzdelmét a Csokitigris ellen. A Tízésfelek Társassága - nevével ellentétben - négy tagból állt: Zsahúrból, a kindertojás harcikutyából, Ubliból, a fekete matchboxból, és az elmaradhatatlan Mr. Mendróból, aki egy igazi Dszentleman, illetve a csapathoz tartozik még Zsindely, a papírkígyó, de őt Csokitigris egy támadás során vízzel leöntötte, ezért ő hősies áldozatként az egyik utolsó napsütéses csíkban, illetve annak helyén feküdt. A csata - a királylány keze, és a hozzá passzoló fele királyság mellett - egy teljes csomag mézes ostyáról is szólt, amelyet a gonosz Csokitigris az egyik legmagasabb torony legtetején őrzött. A toronyra Panni külön büszke volt, mivel ez volt az első stabil öt vödör magas tornya.
A krónikák szerint Mr. Mendró épp folyamatos részvényárfolyam ingadozással - bár Panni nem volt biztos a szókapcsolat pontos jelentésében - bombázta a gonosz Csokitigrist, elterelve ezzel a figyelmét Zsahúr hajmeresztő ejtőernyős akciójáról, amelynek keretében sikerrel leszállt az Ötös torony tetejére. Ubli épp próbált a megfelelő pozícióba állni Zsahúr kimenekítéséhez, amikor egy galamb leszállt az Ötös torony tetejére. Panni felnézett a játékból, és kínosan vette tudomásul, hogy a galamb az Ötös torony tetején körülnéz, majd megtalálja a mézes ostyát, belecsippent, és egy könnyed elrugaszkodással tova repül ostyástul. Zsahúr - bár mindent megtett - nem tudta megakadályozni a rablást. A galamb a közeli Fügebokor tetején állapodott meg, csőrében az akkor még becsomagolt állapotban lévő édességgel. Panni feszülten nézte a tolvajt, ahogyan kényelmesen ücsörög a biztonságosnak hitt magasságban.
- Hogyan lehetne visszaszerezni a kincset? - kérdezte magától. Nem hosszan morfondírozhatott, mivel a Galamb begyakorolt hatást keltő pontossággal nyitotta ki a megszerzett édességet, és néhány másodperc leforgása alatt el is tüntette begyének mélyén. Panni ekkor azon a ponton volt, hogy ejtőernyő nélküli ejtőernyős küldetésre küldi Zsahúrt a galamb irányába, csakhogy már két játéka átesett a szomszédba, Zsahúrt pedig különösen szerette, tehát inkább nem próbálta hozzávágni a galambhoz. Amaz még ült pár percig a fügefa tetején, aztán hirtelen elrepült. Panni mélyen gondolataiba mélyedve ült, és észre sem vette, hogy a galamb kérdés megoldását már hiába keresi, hiszen a galamb már elrepült. Végül hirtelen feleszmélt, és fázni kezdett. Mennyi idő telhetett el? 

* 

Egy öltönyös ember idegesen paskolta a kezében tartott halszálkás zakót. Mozdulatai feszességről, precizitásról, és indokolatlan sietségről árulkodtak.
- Ez nem igaz. Ilyen nincs. Pont most. Pont most. Ilyen nincs.
Haja szürkés volt, feje kerek, de határozott vonalakkal rajzolt szemöldöke ellenpontozta ezt. Fekete nadrágot, és fényesre pucolt cipőt viselt. A társasház kertjének egy félreeső részén állt, egy jókora fügefa árnyékában. A fügefa mellett földbe levert, részben már elkorhadt rönkök jelölték ki egy korábban homokozóként funkcionáló terület szélét. A rönkökön különböző apró tárgyak sorakoztak: kulcsok, telefon, fényképezőgép, toll, papír, névjegykárta. Ez utóbbira divatos betűtípussal nyomva ez állt: "Berger Antall Ingatlanok". A rönkök által leárnyékolt területen a pár nappal korábbi eső bizonyítékául pedig egy tócsa bujkált a napfény elől.
A kertből jól lehetett látni a ritkásra rakott fakerítésen túli utcán lassan leparkoló fehér Opelt, és a belőle kiszálló négy tagú családot. Az anyuka súgott valamit a férje fülébe, aztán az azóta már előre szaladt gyerekek után sietett, és látható sikertelenséggel próbálta őket rendre fegyelmezni. A férj arcán leplezett izgalom mutatkozott, ahogyan erőltetett kimértséggel becsukta az autót, majd családja után indult.
Az ingatlanügynök kis hezitálás után nadrágja zsebébe mélyesztette a kulcsokat, és a telefonját, zakóját pedig az egyik kevésbé elkorhadt tönkre helyezte, majd elindult a család felé.
- Á, Berger úr! - köszönt jó előre udvariasan a családapa, ahogyan meglátta a közeledő férfit.
- Üdvözlöm Tóth úr! - mondta hidegen az őszes férfi, majd kinyitotta a kerti kaput, és beengedte az emereket. Gyors bemutatkozás után rövid sétára indutak a kertben. Az ingatlan ügynök sok éve gyakorolt lazasággal sorolta a hely előnyeit:
- Örülök, hogy végül elállt az eső. A kert igen lényeges eleme ennek az ingatlannak. Mivel a kerthasználat lényegében garantált, ugyanis a ház többi lakója tulajdonképpen nem szokott itt tartózkodni. Korábban több kisgyerekes család is lakott itt, de tudja: kirepültek. A kertet pedig régen nem gondozzák, de nagyon jó fekvésű a kert. Teremnek a fügefák, és hátul van még egy barackfa is. A közös költség alacsony: gyakorlatilag alig van. A szemétért természetesen külön kell fizetni... - itt vigyázzanak, van itt egy kilógó cső, igen, az ... igen, a csatorna díj természetesen benne van a vízdíjban, aminek egy részét viszont elengedik, mivel kertváros, és itt - ugye - locsolásra is használnak vizet, amit nem engednek a csatornába... igen? Természetesen, a társasházzá alakulás megoldható, sőt: már folyamatban is van...
A férj folyamatosan tette fel a kérdéseit. Megkérdezte a ház jogi helyzetét, az uralkodó politikai nézeteket, a közterület használatot, a parkolást, a betörések számát, a posta, közért, patika, orvosi ügyelet, hírlap árus, benzinkút, turisztikai látványosságok, buszmegállók közelségét, ahogyan az uralkodó széljárást, a várható csapadékmennyiség éves átlagát, a talaj összetételét, a közeli széndioxid kibocsátó helyeket, ipartelepeket, az áram- és vízhálózat utolsó jelentős karbantartásának időpontját, a ház építési körülményeit, anyagait és engedélyeit, ahogyan a terület korábbi tulajdonosainak etnikai összetételét, korát, eltávozásuk okát és idejét, valamint még minden mást is, ami eszébe jutott.
A feleség egy darabig hallgatta a két férfi beszélgetését, majd lassan kellemes zsibadtságba került, és figyelmét teljesen lekötötte az elnyújtózó napfény, ahogyan a déli határozott fehér fényesség lassan csúszott át a délutáni aranylásba. A kert először zöld volt, élénkzöld, majd fehér, most pedig minden arany. Figyelme megakadt a levegőben úszó, fénylő virágporon, nyárfaszöszön, leveleken és rovarokon, ahogyan a béke aranytáncát járták a régi homokozó fölött, a terebélyes fügefa lobjai alatt. Régi érzések rémlettek fel benne, amikor diáklényként otthon a tornácon tanulás közben mindig élvezettel nézte a gyümölcsfák alatt zsongó bogarak kusza mozgását. Romantikus álmokkal megtöltött jövőt látott bele az aranyló fénybe és a bogarak izgatott táncába.
Kellemes álmodozásából a gyerekek veszekedése szakította ki, ugyanis találtak egy fekete matchboxot a homokozóban, és nem tudtak megegyezni abban, hogy kié legyen.
- Ne veszekedjetek már ilyen hülyeségen! Az egy régi szar matchbox, mindegyikőtöknek van otthon vagy száz darab belőle amúgy is. És vigyázzatok a....
De a mondatot nem fejezhette be, mert a verekedő gyerekek közben lelökték a homokozó szélére tett zakót, ami magával sodorta a fényképezőgépet, egyenesen bele a rönkök aljánál húzódó tócsába. A gép halk toccsanással merült el a vízben, a zakó pedig engedékenyen takaróként hullott rá.
A nő feszülten lépett két megszeppent gyerek közé, és némát elrángatta őket a tett színhelyéről.
- Menjetek a kocsihoz, és üljetek be. Gyerünk - súgta nekik összeszorított szájjal. A két gyerek sietve elindult az autó felé. A nő körbenézett, és megnyugodva konstatálta, hogy az ingatlan ügynök, és a férje a ház sarkán túl elmélyülten beszélget. Nem vettek észre semmit. Hozzájuk lépett, és a férjébe karolt.
- Drágám! Nekem igazán tetszik ez a hely! - mondta.
- Ugye hogy fantasztikus? És képzeld, van bio csatorna, és a barackfa egy különleges fajta az alföldről, az egyik szomszédunk pedig egy 56-ban diszidált magyar, aki Amerikában befutott sebész, de végül hazaköltözött...
Szürkület lett, mire az ingatlan ügynök el tudott búcsúzni a családtól.
- Köszönjük szépen, Antal! Akkor hamarosan jelentkezünk a hitelpapírokkal.
- Várni fogom! A mihamarabbi viszont látásra! - válaszolt az ügynök, és érezhetően megkönnyebbült, amikor a család autóját látta elkanyarodni az utca végén. Erősen sötétedett, úgyhogy sietve a kertbe indult megkeresni a zakóját, és az egyéb tárgyait. Közben csörgött a telefonja: a felesége hívta.
- Igen... Nem... Még csak most mentek el... igen... Még össze kell szednem a zakómat.... Mi? ... Nem ... Leszart egy galamb! ... Ahogy mondom: leszart! ... Nem, levettem. Csak nem állok oda szaros zakóban? ... Igen, azt próbáltam, de nem jött le. ... Megyek, most indulok.
Közben odaért a homokozó mellé, de a sötétben nem látta a zakóját. A telefonnal világítani kezdett, és nagy káromkodás közepette találta meg a drága ruhadarabot a földön. Még mérgesebb lett, amikor felemelve érezte, hogy az egész alaposan átázott. Azon gondolkodott, hogy mindez hogyan történhetett, amikor észrevette a zakó alatti pocsolyában a fényképezőgépét. Dühében ledobta a zakót a földre, és hagosan átkozni kezdte a galambot.
- Te nyavalyás! Csak tekerném ki a nyakadat, te!
Szárnyak surrogtak a szürkületben, ahogyan egy galamb könnyedén tovább rebbent a fügefa tetejéről, a ház kéményére, onnan pedig beleveszett a már beköszöntött este feketeségébe. 

* 

Őrült csókolózásban bontakozott ki a sok éves visszafogodtság. A két öreg száj mohón szívta egymásból az élet ott felejtett nedveit. Tökéletesre számított mozdulatok, biztos kézzel fenntartott bizonytalanságok. Korok, amelyek elmúltak, és korok, amelyek sosem jöttek el. Élettel teli elképzelt emlékek, és halott élmények gyűjteménye, egy huncut kis öröm, egy parázsnyi tűz a végleges enyészet előtt. Remegő kezekkel áhított kéj, és félelmes pillanatok a gyötrelmes gyönyör után: vajon meddig mehet ez így, vajon mikor feszül túl a húr? De hiszen ha ennyi ideig nem feszült túl, nem is fog. Ugyanakkor ha eddig nem is, most akkor biztosan túl fog feszülni, elszakad, és vége lesz.
De még ez a csók, egy percnyi meleg, egy hamis hit, egy másik tér és idő. A lehetett volnák édes valósága, a hívogató örökkévalóság csalfa tükröződése a már majdnem lepergett homokóra felső üvegében. Ez az idő az amelyben mindez történik. Az az ő idejük, a nem létező idő, a csalfa idő, a lopott percek ideje. A ténfergő magány ideje ez, amikor lejárt lemezek visszhangzanak az emberi élet hermetikusan lezárt befőttes üvegének légmentes terében. Egy kéz lejjebb mozdul, egy puszi félre csúszik, egy kósza mozdulat máshogy is érhetővé válik. Kéjesen megszegett szabályok poshadt kibúvója az élet kérdései elől. De a boldogtalan út boldog elhagyóit a szabálytalanság farkastörvényei regulázzák, és a lábak végül félre lépnek, megbicsaklanak. Esés, zuhanás, de a tökéletes talajvesztettségben nincs talaj, tehát nincs becsapódás sem, csak repülés van, a repülés örökké tartó illúziója.
A vének csókja visszahúzódik, szemek nyílnak, majd újra csukódnak. Inverz pislogásba burkolt kacsintás. Borús szelek esőt ígérnek. Régen kiszáradt már a föld, nagyon ideje volt már. A park roppant fái jól bújtatják a vének titkos légyottját, csak a kenyérmaradékon veszekedő galambok hangja tölti meg a homályos fényekbe öltözött apró tisztást.

* 

Nem elég a tíz sóhaj, de nem elég a száz sem. Sóhajtozom örökké, hogyha kell, és hogyha nem.

*

Teljes bejegyzés >>

Villanyzene - Volume 4

Teljes bejegyzés >>

Fail: MRI és a vaságy

Lehet, hogy mégiscsak kellene fizikát tanítani az orvostanhallgatóknak?



Igen! A mágneses rezonanciavizsgálat során - bármilyen meglepő is - keletkezik erős mágneses tér. Igen: a ferromágneses anyagokat kinetikus-energiaállapot változás éri mágneses térben.

Magyarán: ne tedd a mágneses ágyat az MR készülék mellé, mivel az egy kurva nagy mágnes, és hajlamos becuppantani az ágyat, egyúttal origamifigurává varázsolni az amúgy szimpla agyrákkal rendelkező pácienst.

Nézzük a pozitív oldaláról. A második diagnózis legalább egyértelmű lesz: nyílt gerinctörés...

Forrás: Failblog.org

Teljes bejegyzés >>

Cseh Tamás

Az ember életében vannak biztosnak hitt pontok, biztosnak hitt ikonok. Cseh Tamás él, az AKG-ban mindig találni egy Merényi Zsuzsát, Michael Jackson mindig koncertezik, Madonna mindig szép és szexi, a Stargate minden szeptemberben új évaddal jelentkezik, Magyarországra úgysem jut soha el a külföld zaja.

A kegyetlen valóság azonban az, hogy a dolgok változnak. Emberek, ikonok, édes élethelyzetek kialakulnak, tartanak, majd elmúlnak.

Vajon lesz-e új Cseh Tamás? Lesz-e új Michael Jackson? Lesz-e új Merényi Zsuzsa? Az én életembenn talán nem. Talán csak a következő generációknak, akik nem emlékeznek az én Cseh Tamásomra, nekik lehet új Cseh Tamásuk. Az én, a Mi Cseh Tamásunk ma, megváltoztathatatlanul elhunyt. Nyugodjon békében.

Köszönjük a dalokat! Jó utat!

Teljes bejegyzés >>

Idiocracy

Teljes bejegyzés >>

Closing in

Teljes bejegyzés >>

LOL

Nem fogok rendszert csinálni a viccpostolásból, de ezen sokat röhögtem:


- Melyik a legnehezebb része a Mac-re való áttérésnek?

- Amikor megmondod a szüleidnek, hogy meleg vagy.

Teljes bejegyzés >>

Leszbikus klubb

Sosem szerettem a leszbi pornót... habár ott legalább látni szép nőket.

Nagyon jófej cicák vagytok! Tényleg! Értem én a _világlátást_!

Teljes bejegyzés >>

Nyílt levél

T. Ház!

Fogjátok fel, hogy nem érdekeltek. Nem azért nem szavazok, mert nem vagyok felelős gondolkodású. És nem azért szavaznék valakire, mert szimpatikus, vagy mert "azonosulnék a programjával", vagy mert "mozgósítottak", mint "támogatót". Legfeljebb azért szavaznék bárkire is, hogy legalább ne a másik kerüljön hatalomra, de már ehhez sincs kedvem. Egyszerűen nem érdekeltek. De lassan kezdtek újra érdekelni! Nem, ne reménykedjetek, egyáltalán nem a jó értelemben. Elkezdtem felfigyelni valamire: a politika hitelvesztéséről beszéltek mostanában. Kérdem én: hogyhogy csak mostanában? Miből gondoljátok, hogy a rendszerváltás óta eltelt kis híján húsz évben bárki elhitte, amit mondtok? Vajon mi olyat tettetek az elmúlt húsz évben, ami érdemelne bármiféle hitelt is?

Különböző villogtatott, divatos értékekbe burkolózva álltok egy magas erkölcsi piedesztálon, és hazaárulót meg bűnözőt kiáltotok mindenkire, aki nem tartja be az általatok az állítólagos köz érdekében hozott törvényeket. Mi történik mindeközben? Szimplán eladtatok mindent, amit csak találtatok. Először a nagy állami vállalatokat, mondván: úgysem képesek tartani a lépést az európai piacokkal. Aztán az infrastruktúrát: utakat, repülőteret, vonatot, buszt, vizet, gázt, áramot. Végül jönnek a kastélyok, múzeumok, TV-k, rádiók, a kultúránk alapvető tartópillérei. Ezek után már nem maradt sok: jöhetnek a közterületek, az ipari területek, a termőföldek. Majd ha már ez is elfogyott, akkor lehet "privatizálni" a most még természetvédelmi területeket: jöhet a Hortobágy Wellnes, meg a Dráva-torkolat Fitnesz. Legalább annyi felelősségérzet lett volna bennetek, hogy arra érdemes vásárlóknak adjátok el! Legalább annyi tisztesség szorult volna belétek, hogy tisztességes árat kértek érte. Legalább ne az egészet lopnátok el, csak a két harmadát. Megmondom min csodálkozom: azon, hogy még lettetek lemészárolva a jó büdös rothad kurva anyátokba! Hogyhogy még mindig éltek?

Birkák a magyar emberek. Ezért nem? Ezt gondoljátok az egyszeri választópolgárról, hogy birka. Bevillantjuk az adócsökkentést a vállalkozóknak, a nyugdíjasoknak beígérjük az ingyen lángost 3.60-ért, (hehe! Persze: euróban!) és máris dől a szavazat. Ennyinek néztek minket. Szavazógépnek, aztán a buli mehet tovább. Kicsit én, kicsit te.

Megmondom milyenek a magyar emberek. A magyar emberek végtelenül békések. Meglepő módon békések. Nem szeretnek háborúzni, nem érdekli őket a terjeszkedés, nem akarnak elnyomni másokat. A magyar embereket... bocsánat. A Magyar embereket borzasztóan vonz minden, ami természetes. Vonzódnak az erdőkhöz, a mezőkhöz, az állatkákhoz. Szeretik az esőt, szeretik nézni ahogyan megnőnek a folyók, majd ahogyan nyáron újra összezsugorodnak. Szeretnek horgászni, szeretnek hajnalban a vadászlesen őzeket nézni. Általában nem lelőni őket, csak meglesni: milyenek, mit csinálnak. A Magyar emberek rettenetesen kíváncsiak, de mindig nagy tisztelettel nyúlnak mindenhez, amit megfigyelnek. 

A Magyarok összetartók, Mindig is azok voltak. Összetartók, de képtelenség őket bármiféle szervezetbe, szerveződésbe erőltetni. Az összetartásuk teljesen más természetű: az összetartás, az együttműködés ösztönös, és ösztönösen mellérendelt. Nem csak régen, amikor a honfoglaló törzsek bevándoroltak, hanem a mai napig, amikor például az autósok egy szűkre szabott kereszteződésben egy cseppet sem szabályos, ámde a célnak tökéletesen megfelelő, és mivel mindenki figyel: tökéletesen biztonságos "közlekedési rutint" vezetnek be. Maguktól, szervezés, betanítás, tájékoztatás, erőltetés nélkül megteremtik, és működtetik a célnak teljesen megfelelő rendszert. A Magyar összetartás, a mi összetartásunk ilyen. Valahol, a szívünk mélyen ösztönösen bízunk egymásban, és egymást nem ismerve is megtaláljuk a kölcsönösen előnyös, és minden fél számára kényelmes együttműködés lehetőségét. Sosem várjuk, hogy a "vezetés" kitaláljon valamit, mindig gyorsabbak vagyunk. Nem csak képtelenség minket "megszervezni": tökéletesen felesleges is.

A Magyar ember ugyanis mindig "megoldja". Barkácsol, suszterol, megjavít, beszerez, elintéz. Minden szakmában kotnyeles amellett, amit főtevékenységként végez. Mindenhez ért egy picit. Ezért nem is okoz soha problémát két különböző szakmában dolgozó ember együttműködése: az autószerelő konyít a számítógéphez, a programozó látott már autómotort működés közben. Meg kell oldani valamit: a programozó elmagyarázza "autó nyelven" a számítógép működését a szerelőnek, az autószerelő meg programokon keresztül mondja el, hogy mégis: mire való a lambda-szonda. A Magyar emberek gyorsan megtalálják egymáshoz az utat. Nincs szükségük autószerelő-programozó keresztszótárra.

A Magyarokat a megoldás kialakításában általában csak az ésszerűtlen és egyben életszerűtlen szabályozás gátolja, ezért gyakran születnek groteszk, kifordult, csűrt-csavart megoldások, amelyek dús táptalajt adnak az egyébként jó együttműködésre törekvő emberek között megbúvó, elhanyagolható mennyiségű patkány ember számára. Vannak sajnos olyan magyarok, akik berágtak, mérgesek, dühösek, nem láttak jó mintát, és ezért kapzsikká, agresszívvá válnak, és "bármi áron" meg akarják szerezni maguknak "ami jár". Őket azonban a nagy demokráciában elfogadott közös "erkölcsi alapok" nem engedik azt kapni, amit régen kaptak, és megérdemeltek: egy emberes verést. Igen: a Magyarok nem is annyira régen önszabályoztak: aki hülye volt, azt alaposan megverték. Persze: erre manapság nagyon divatos azt mondani, hogy ez anarchia, és visszaélésekre ad lehetőséget. Tudom hogy ad. De most mindenki nézzen magába: Te vajon hányszor akartál istenigazából megverni valakit úgy, hogy nem adott rá okot? És vajon hányszor kerültél abba a helyzetbe, hogy valakit, akit tetten értél csak azért nem vertél hülyére, mert inkább el akartad kerülni azt a meghurcoltatást, ami a dolog után következne? Na ugye! Persze, most nyilván azt gondolod, hogy "Dehát ez én vagyok, a többség nem ilyen". Ez nem igaz: a többség ilyen. Pontosan ilyen. Meg lehet bízni bennük. Meg tudunk bízni egymásban. A helyes szívvel gondolkodó ember ember ösztönösen felismeri, és megbízik a másik szívvel gondolkodóban. Nem szabad hagyni, hogy ezek az újkori, hamis képek önmagunkról, az identitásunkról - pesszimista nép vagyunk, széttartóak vagyunk - megmérgezze az önértékelésünket. Nem vagyunk ilyenek. De nem vagyunk egyformák sem. Nem is kell azoknak lennünk. Nem ez a lényeg: hanem az, hogy tudunk együttműködni. És ami hatalmas előny a szomszédos népekkel szemben: nálunk az együttműködés ösztönös, mellérendelt, alulról szerveződő.

Tény ami tény: nagyjából 1000 éve alaposan megszopattuk magunkat. Ezt magunknak köszönhetjük. Ahelyett, hogy továbbvittük volna a saját szövetségi berendezkedésünket, megpróbáltuk átvenni ezt a hierarchikus szerkezetet. Azóta sem sikerült. Azóta is folyamatosan  ezzel küzdünk: van egy kevés főből álló, agresszív irányító hatalom, és vagyunk mi, aki mindezt eltűrjük, mert képesek vagyunk alkalmazkodni. Akármihez. Ez is bizonyítja a valódi társadalmunk, a valódi Magyar emberek között működő életszerű, természetes együttműködést: még ezekhez az irreális gazdasági és politikai helyzethez is képesek voltunk alkalmazkodni, és együtt élni vele. Miről beszélek? 

Eladok valamit. Kapok érte mondjuk 100 forintot. Ebből 17 forint az áfa. A maradékból további 16 forint a társassági nyereség adó, 2 forint az iparűzési adó. A maradék 65  forintot bérnek akarom kivenni. Ekkor jön 14 forint SZJA, 7 forint nyugdíj, 4 forint TB, illetve még egyéb "kis adókból" összepiszmogott 3 forint. Marad tehát 37 forintom. Ebből, ki kell fizetni az vagyonadót, és a gépjárművel járó további adókat, kb. 12 forintot. A maradék 25 forint tehát az, amivel vásárolni tudok. Igen ám, de mivel minden vásárlás ÁFÁ-val terhelt, a valódi vásárlóértéke csupán 21 forint. De ha mondjuk akarok venni 21 forintért egy házat, akkor csak egy 19 forintos házat tudok venni a 2 forint további illetékek miatt. Ha benzit akarok venni, akkor literenként a 300 forintos üzemanyagból az ÁFA és a jövedéki adók miatt újabb 170 forintot fizetek az államnak. Ezek után azért, hogy az én ilyen módon befizetett pénzemből épített úton parkoljak, óránként 590 forintot akarnak elkérni, amit ráadásul egy magán cég kap meg. Erről beszélek. Ez az életszerűtlen helyzet. De a Magyarok alkalmazkodtak hozzá. Megvan a fetekeszámlás span, a mozgássérült papírokat áruló ismerős, az offshore cégekkel babráló jóbarát, a feketén, a tehetségét áron alul is szívesen eladó fiatalság. Ezek lennének az adócsalást nemzeti sportként űző "felelőtlen magyar állampolgárok". 

A Magyar emberek végtelenül optimisták. Képesek a legnagyobb katyvaszban is egymásra kacsintani egy sikeres üzlet után, erejükön felül segítenek egymásnak, fedezik egymást. És optimisták, mert tudják: hiába találják ki a legidiótább adónemet, hiába fogják mindenki minden garasát GPS-el követni: odafent mindig idióták lesznek. Ez a mai politikai kontraszelekció egyik áldásos hatása. Intelligens ember szimplán nem megy el politikusnak.

Nem lennék meglepődve, ha 10 éves távlatban az ország kiürülne. Nem, nem valójában: csak papíron. Mi leszünk az 1000 offshore országa: minden négyzetcentimétert, minden házat offshore cégek fognak birtokolni, és mindenki csak "külföldi turistaként" fogja itt tengetni az életét. Adózni meg fog a rothadás. Ha ilyen ütemben nő az adókulcs, akkor a mostani kb. 80% hamarosan 90-99% körül fog tetőzni. Kíváncsi vagyok, hogy mikor találják ki a 100% fölötti adókulcsot? Most jutott eszembe, hogy ez már ki van találva, sőt: be is van vezetve: a "vélelmezett jövedelem" után kell fizetni. Hmm....

Ezen felül a magyarok lassúak. Nagyon lassúak. Ez gyakran előny: míg Európa minden országában szétbaszták a hagyományos földműves kultúrát, és vegyszer meg számítógép nélkül éhen halnának, addig nálunk vígan folyik az ökörrel és muraközi lovakkal hajtott, ekés földművelés, az tehénszarral történő trágyázás, és a házi csirketartás. A tudás megmaradt, és hála istennek, a mai fiatalság eléggé érdeklődik ezen tudás felé: el fogja tanulni. Amíg fejlett nyugateurópában már probléma tiszta vizet "előállítani" - találni ugyanis már nehezen tudnak, - addig nálunk bárki fúrhat kutat otthon: jó eséllyel talál iható vizet. Feltűnt valakinek, hogy mennyi fürdő, strand és folyó van idehaza? De térjünk vissza.

Tehát a magyarok lassúak. Tényleg kibaszott lassúak. De ez nem jelenti azt, hogy erőtlenek lennének, vagy széthúzók. Összetartók, és lassan, de biztosan eljutnak egy pontra, amikor valóban elhatározzák, hogy akkor tesznek a dolog ellen valamit. Nem tudom, hogy pontosan mi lesz az, de biztos vagyok abban, hogy ezúttal valami újszerű dolog fog történni. Nem, kedves politikusok, ti ne reménykedjetek. Ez az újszerű dolog jó eséllyel fogja tartalmazni a Ti... hogy is írjam...  "eltávolításotokat".

Legvégül a Magyarok ugyanis erősek. Nem kicsit, hanem nagyon erősek. Az erejük a szervezettséget nem igénylő, összetartó és kooperatív szerkezetben, az intelligens, szerteágazó ismeretekkel rendelkező egyénekben, a kölcsönös tiszteletben, és a végtelen természetszeretetben rejlik. Nem szabad hagyni, hogy ez a nép teljes történetét nézve elhanyagolható, rövid depressziós epizód alapvetően elrontsa az önismeretünket. Mindenki nézzen mélyen magában, és találjon utat a többiekhez. A "nemzeti érzést", mint olyat ugyan lejáratta a politika, de az igazi nemzeti érzés ott rejtőzik mindenki tökön rúgott önérzetének a mélyén. Van ilyenünk, és érdemes rá úgy gondolni, mint valamire, amit a másik is érez. Nem kell beszélni róla, mert lejáratták. Elég ha érezzük. Elég, ha keressük az együttműködés, az együtt gondolkodás lehetőségét.

Senki nem mindenható, nincs messiás, nincs olyan, aki majd egy személyben megváltja az országot. Nincs is rá szükség. Ezt csak a lustaság és a gyümölcstelen próbálkozások keserű tapasztalata hiteti el az emberrel. Az igazság az, hogy ebben az országban, ebben a népben mindenki messiás, és senki sem az.

Meg kell bocsátani önmagunknak az elmúlt 500 év, de leginkább az elmúlt 100 év hülyeségét. Mindenki tudja, hogy mennyi mindent veszítettünk.

Arra kell koncentrálni, ami megmaradt! Ez pedig nem kevés: hála istennek érintetlenek az erdejeink, a vizeink és a termőföldjeink. A két legfontosabb dolog tehát, a víz és a kenyér megfelelő mennyiségben, hibátlan minőségben és - amennyiben nem lenne ennyire idióta az adózási rendszer - olcsó áron rendelkezésre áll. Egy okos napkollektoros, szélerőműves megoldással elérhető az abszolút környezetbarát, gáz-, ukrán- és EU-független energiaellátás. Ez még mind semmi: egy helyes szabályozással ma már lehetségesé válna abszolút elérhető áron - tehát 1-2 millió forintért - árulni a hibrid és elektromos autókat, amelyeket gazdaságon lehet üzemeltetni a fenti energiaellátó rendszerekkel.

Hatalmas pazarlás, hogy a magyar kutatások rendre nem végződnek magyar termékben. Ennek az az oka, hogy itthon képtelenség bármi nagyszabású projectet véghezvinni a felháborító gazdasági körülmények miatt. A magyar agyak pedig - akármennyire is szétbarmolták az oktatási rendszerünket - a mai napig ott vannak a tudomány élvonalában, alapvetően alig várva a hazatérést.

Ki kell venni a segélyezési rendszerből az összes pénzt. Ez éves szinten 3000 milliárd forint megtakarítást eredményezne. Ezek után bőven le lehet csökkenteni a vállalkozások terheit. Meg kell támogatni pályázatokkal és adómentességgel azokat a projecteket, amelyek a nanotechnológia és a bioinformatika területét kutatják, jelenleg ugyanis ez az a két terület, amely a leggyorsabban eladható eredménnyel kecsegtet. A termék kialakítása után pedig itthon kell gyártani: a szakképzett munkaerő pedig -  alacsony járulékteher esetén - olcsón a rendelkezésre áll. A drágán megvalósítható ötleteket pedig szellemi tulajdonként lehet bérbe adni olyan gazdaságoknak, akik meg tudják finanszírozni.

Azt kérdezi mindenki, hogy mi lesz akkor azokkal, akiktől elvették a segélyt. A válaszom: nem tudom. Azt tudom, hogy a magyar ember kreatív. Az tudom, hogy a cigány ember is kreatív. Nyilván jobb ötletek jutnak eszébe a roma lakosságnak is, ha unalmukban nem a kocsmában lesznek tökrészegek a segélytől, hogy aztán betompulva a több generáció óta tartó tétlenségbe, irigységből belekössenek minden szembejövőbe. Az a helyzet, hogy a cigányok nem voltak mindig tétlenek.  Ők is tisztelik a természet értékeit, szintén vonzódnak minden élőlényhez. Ők is megbecsülik a föld gyümölcseit, szeretnek jókat enni, jó borokat készíteni és inni. Mindig is hajlandóak voltak dolgozni. Egyetlen dologban mások, mint mi: nem akartak letelepedni. Nem akarták a saját, alapvetően vidám életstílusukat otthagyni. Ők ilyenek. Nem is zavartak senkit, békében megvoltak mindenkivel. Kereskedtek, bádogoztak, jósoltak, zenéltek, gyógyítottak. Idénymunkában segítettek szántani, aratni, vetni. Volt becsületük. Az első igazán kemény probléma akkor jött, amikor megpróbálták őket leláncolni egy konkrét földdarabhoz. Ezt nem akarták. Aztán a kommunizmusban felszámolták a teljes önigazgatásukat, és olyan gyárakba kényszerítették őket, ahol nem végezhettek értelmes munkát - lévén maga a gyár sem végzett. A gyár felszámolása után ott maradtak a világ végén, értelmes munka nélkül, de már legalább elveszítve a korábbi tudást és ritmust. Aztán most unatkoznak, és bebasznak éjjel-nappal. Hát szép. Szerintem őket kellene a korábbi bekezdésben leírt termék eladásával megbízni, tutira gyorsan elpasszolnák az egészet. :)

Mindez persze csak egy töredéke annak, ami megmaradt, és annak, amit kezdhetnénk vele. Miért nem kezdtünk még? Mennyi ideig akarjuk még kerülgetni a forró kását? Mindenki tudja, hogy mi fog következni. Mindenki érzi, hogy mi fog következni. Szembe kell nézni azzal, ami történt. Elrontottunk pár dolgot. Nem valaki: mi mindannyian. Többek között olyanok kezébe tettük le a döntéshozást lustaságból, kiábrándultásgból és dacból, akik erre alkalmatlanok. Olyan "Európai" elvárásoknak akartunk megfelelni, amelyeknek teljesen felesleges volt: igazából nem várta el tőlünk a kutya se.

Be kell fejezni az önsajnálatot, be kell fejezni a csukott szemmel, lehorgasztott fejjel bandukolást. El kell kezdeni gondolkodni és beszélni egymással, hogy mit lehetne, és hogyan lehetne. Fel kell mérni, hogy melyik területen - gondolok itt most az összes területre: földrajzi-, gazdasági-, kulturális-, szellemi területre, - mit lehet tenni. Mit érdemes tenni? Mindenki a saját területét ismeri legjobban. Így nagyon gyorsan ki tudunk alakítani egy élhető országot, és egy élhető, boldog életet. Mindenki számára.

A fenti írás egy személyes vélemény. Ez az én véleményem, ezek az én elképzeléseim, ezek az én terveim. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek lesz valamilyen elképzelése és véleménye az elolvasása után. Abban is biztos vagyok, hogy ezt képes lesz mindenki kulturált módon elmondani. Mert én hiszek az értelmes emberekben, és az értelmes kommunikációban.

És Te? 

Teljes bejegyzés >>

Relevancia

Teljes bejegyzés >>

Még szerencse, hogy sikerült időben lelépni a monarchiából!

... Most ugyanis nem csak az osztrákok feje égne!

Halljátok, szeressétek a naccerű osztrák politikust:

A videót a Subbáról néztem ki, de annyira megmozdított valamit, hogy muszáj volt átemelnem.

Teljes bejegyzés >>

Be-Teszvesz város

Vigyázat! HALÁLOS!!!

Teljes bejegyzés >>

Disconfigured

Teljes bejegyzés >>

Képrejtvény I.

Ki tudja mi van a képeken?

Teljes bejegyzés >>

2000. május 8.

Oké, ez kilenc éve volt...!

"Egy régi emlék jutott az eszembe. A Teréz kõrúton sétáltunk Apukámmal. Úgy nyolc, kilenc éves lehettem. Séta közben elhaladtunk rengeteg üzlet kirakata elõtt, de az egyiknél leragadtam. A bolt modelleket árult, s a kirakatban egy gyönyörûséges helikopter volt az, ami annyira megfogott. Rövid unszolás után bementünk az üzletbe, megnézni. Az volt, aminek látszott: mûködõ távirányítós modell helikopter, villanymotorral. Még arra is emlékszem, hogy hatvanezer forint volt. Rámtört a szerzésvágy, és mindenáron meg akartam szerezni. A sírástól a felelõtlen ígérgetésig minden eszközt bevetettem, persze sikertelenül. "Bosszúból" elhatároztam, hogy sok pénzt fogok keresni, és fogok venni egyet. Aznap, és még az utána következõ kettõ héten minden gondolatomat lekötötte a pénzszerzés tervének kidolgozása - amibõl természetesen nem lett semmi.

A történetbõl lényegként az a két hét emelhetõ ki, ami utána következett. Semmi máson nem gondolkodtam, csak a pénzen, és minden vágyam - még a helikopter megszerzéséé is - háttérbe szorult a pénz iránti féktelen vágyódásom mögött. A pénz tehát nem eszköz volt az eredeti cél elérése érdekében, hanem maga a cél. Amikor valami mást láttam meg, ismét a pénz vált céllá, s elhalványult mellette maga a dolog, ami után vágyódtam.
Ez elmondható még sok emberrõl rajtam kívül. Ebben a világban és fõleg ebben a rendszerben bármilyen vágy kielégítéséhez pénz kell - mondja a közfelfogás. Node ácsi! Milyen vágyakról beszélünk? Egy autó, egy ház? Esetleg egy új cipõ, vagy csak egy szimpla hajcsat? Igen. Amikor ez a mondat elhagyja a szájat, kimondója ilyesmikre gondol. Hova tûntek akkor az igazi szükségletek? A másik megértése, egy baráti érintés, vagy csak egy egyszerû beszélgetés? Egyértelmûen háttérbe szorultak, helyüket az elsõdleges - tudat által értelmezett vagy-rendszerben - átvették mesterséges, és elsõsorban üzleti jellegû kreálmányok. Megértés? Menjünk pszichológushoz. Érintés? A Rákóczi téren találunk partnert... Beszélgetés? Minek, hiszen ott van a TV. Majd az beszélget velünk.
Üzlet. A Kapitalista világunk kulcsszava ez. Mindent pénzért, és mindenért pénzt. "Fejlettséget" pénzben mérik (BUX, stb.), és elmaradottnak tekintik azt a dzsungel mélyén élõ törzset, akik békében és boldogságban élnek egymással. De mi is a pénz?
Egy szemellenzõ, ami azért húznak ránk, nehogy véletlenül kitörjünk a "demokrácia adta szabadságból". Demokrácia, ahol szabad emberek szabadon gondolkodnak, és azt csinálják, amit szabad. Vizsgáljuk meg egy picit ezt a szabadságot. El kell ismerni, jogom van a szabad élethez, a magántulajdonhoz, a vallásom gyakorlásához, a véleményem kinyilvánításához stb. de mit érek vele, ha egy hullámpapírból készült mosógépdoboz az összes vagyonom? Hát dolgozni kell, hogy legyen pénzem, és azon vásárolhassak házat. Jó, elmegyek dolgozni, és reggel nyolctól este hatig megállás nélkül robotolok. Munka végeztével hazamegyek - és mivel jó kis szellemi fáradságom van - ledöglök a TV elé, és bámulok, vagy rosszabb esetben elalszok elõtte. Másnap kezdõdik az egész elölrõl. Egy ilyen napirendbe nem fér bele az "elmélkedés a világ nagy dolgairól" címszó alatti "naplopás". Jogom a szabad véleménynyilvánításról igazából semmit nem ér, amíg az ember nem rendelkezik véleménnyel. Honnan lehetne véleménye az embernek, ha nincs információja? Hát sehonnan, tehát híreket kell nézni. Mivel az híradó rövid, csak egy oldalról közelítik meg a kérdést, és - a további energiapazarlás kiküszöbölése végett - már mint kialakítandó véleményt közlik. Persze újságot is lehet venni, ahol egy újabb véleményt közölnek. Idõ híján viszont általában csak egy újságot olvasunk, és annak a véleményét vesszük át az adott témáról.
Az egész folyamat célja, hogy tökéletesen kezelhetõ bírákat kapjunk, akik azt teszik, gondolják, mondják, ami az általánosan elfogadott kép, mert nincs idejük saját gondolatok kialakítására. Ha mégis sikerül idõt szakítaniuk egy kis gondolkodásra, két okból lehet. Elsõ változatban idõt vesznek el az anyagi javak megteremtésétõl. Ez szükség szerûen vonzza a kevésbé "jó" életkörülményeket, tehát a kialakított nézeteit semmiképpen nem tudja használni. Például ha egy dúsgazdag cég népszerûsíti az amerikai kultúrát, a maroknyi szegény értelmiségi nem tud megfelelõen erõs ellenpólust kialakítani, és az USA termékei iránt hatalmas kereslet lesz. Vannak persze kivételek, például a Tankcsapda, akik - bár üzletszerûen, zenébe csomagolva - hirdetik az igazi mivoltát a dolognak. Gondolok itt például a "De neked jó a McDonald’s. neked elég ha koka a kóla" sorra. Viszont bármennyire is vannak erõsebb amerika ellenes törekvések, mind elmosódik a TV és rádió ontotta mocsok miatt, és - bármennyire is szomorú - nem jut el a buta tömeghez.
Második körülménysor a szabad gondolkozás lehetõségére, ha eljut valaki oda, hogy van elég pénze és lelkiereje befejezni az anyagi javak hajszolását. Eddigre persze az a valaki megöregszik, elfárad, minden gondja az utódainak felnevelése, segítése lesz, akik szintén a már említett mókuskerékben rohannak.
Jól látható a dolog paradoxiája. Képtelenség olyan pozíciót elérni, ahol az ember gondolatilag és társadalmilag is egyaránt szabad. A társadalmi szabadság alatt azt értem, bármit csinálhat - a BTK keretein belül, természetesen - anélkül, hogy ezért áldoznia kellene valamit az életkörülményeibõl. AZ én célom egy ilyen - nem létezõ - pozíció megteremtése. Elsõsorban rengeteg energia és erõs jellem kell hozzá, továbbá töménytelen mennyiségû segítség a barátok, család, ismerõsök körébõl.
A mai nap volt a döntés napja. Annak az eldöntéséé, hogy maradhatok-e az Iskolában, vagy mennem kell. A tanári kar délután négytõl egészen este tizenegyik errõl vitatkozott, majd azt a döntést hozta, amire számítottam. Maradhatok, de teljesítenem kell egy meghatározott tanulmányi követelményrendszert, ami természetesen nagyon kemény. Még nem teljesen tisztázott, mennyire játszott szerepet a tanárok vélemény alkotásában a "Fû és én", bár így elsõ látásra igen jelentõs volt. Ezt majd holnap meglátom.

A reggeli biciklizés alkalmával sikerült két doboz cigarettához jutnom, és még ma elszívtam belõle egy egész csomagot. Borzasztó ez a sok dohányzás. Kialakulni látszik a napirendem. Hihetetlenül szoros, de hála az istennek minden este kilenc és tíz között van egy kis szabadidõm. Ebben a sávban fogok írni, mert a rendszeres hajnali kettes fekvés teljesen kikészít. Már most is nagyon álmos vagyok. Jó éjt."

//Naplórészlet 2000-ből.

Teljes bejegyzés >>

Politika

Először eltűntek a kékek és a sárgák, majd erősen fogyatkozni kezdtek a narancssárgák és a pirosak. Emiatt előkerültek a barnák, és egy csomó zöld. Aztán nagyon megfogyatkoztak a pirosak, és újra előkerült egy csomó kék. Elfogytak újra. Ezek után a pinkek tűntek el végleg, de azokból amúgy is nagyon kevés volt. Pirosak és narancssárgák maradtak, elvétve 1-1 kék és zöld. Végül csak öt narancssárga és öt piros... aztán sokáig így volt, talán egészen egy hétig. Végül átjött Krisztián, és végleg elbontotta a csökevényes kis politikai palettát: nem tudta, hogy az. Számára ezek csak pár, különböző színű cukormázzal leöntött, a sok állástól talán már kicsit avas diószármazékok voltak, semmit több. Analógiák? Hmm....

Teljes bejegyzés >>

Nyünyüke!

Ő egy Nyünyüke!


A blog pedig fehér. Ez van. Meg kétezer kilenc van. Az élet pedig szép.

Teljes bejegyzés >>

Stílusgyakorlatok - Eredményhirdetés

Mint tudjátok pályázat volt a Neonihil blogon. Köszönöm a sok beérkezett pályázatot. A eredményhírdetés ma este 21:00-kor lesz itt, a blogon.

Teljes bejegyzés >>

Villanyzene - Volume 3

Teljes bejegyzés >>

Villanyzene!

Villanyzene - Volume 2

www.villanyzene.net

Teljes bejegyzés >>

Egy falatka mult

Hmm... régen volt. 9 éve kerültem be az AKG-ba.


http://obudakocsma.blog.hu/2009/02/25/csocso_sorozo_a_folyamor_utcaban

Teljes bejegyzés >>

Stressz for evör!

A kockázatok és mellékha... olvassa el abete... rohadj me... csinálj amit akarsz!

Filmtörténeti remek!

Teljes bejegyzés >>

Jövőálló | Future Proof #1

"Jövőálló"
Future Proof
- 1 -

A nyári éjszaka csendje kényelmesen nyújtózott el a hatalmas erdőség illatos levegőjében. A rágcsálók néha felhangzó neszelésen, és a különböző éjjeli ragadozók távoli üvöltésén kívül csak a föld alatt szüntelenül dolgozó generátor halk hangja hallatszott a fából ácsolt megfigyelőállás tetején. Háncsolatlan fatörzsekből összetákolt építmény volt, a tetején egyetlen elrejtett infrakamera kémlelte a tisztást övező erdőt folyamatosan. A kamera alatt kapott helyet az egyetlen ember számára kényelmes fedezék, ahol Johnson szeme fáradhatatlanul kémlelte a fákra felszögelt, fólia szerű kijelzőt, ahol az infrakamera, és a felállított negyven hőkamera képei összpontosultak. Jobb kezével néha igazított a műszerek működésén, bal keze pedig az ölébe fektetett fegyveren pihent. A tejes sötétben csupán a monitor fehér fényében felsejlő gondterhelt arca, és nyakában lógó ezüst nyaklánc fehér kristályának csillogása derengett. Halkan bosszankodott, mert James - a komplexum vezetője - vonakodott audioszonárokat is telepíteni a védelmi rendszerbe, Johnsont pedig a folyamatos neszelés az őrületbe kergette. Egyetlen nyugodt perce sem volt az őrségben, mert minden elhaladó sündisznóra azt hitte, hogy megint a közeli sugártanya félbolond rezidensei próbálnak belopózni a környék egyetlen tistzavíz-készletekhez. Esetleg valami még rosszabb.

De a műszerek semmi szokatlant nem mutattak, úgy tűnik hogy a megemelt napi adag bevált, és jelenleg nem kell támadástól tartaniuk. Fegyverkészleteik elegendők egy, esetleg két támadás sikeres visszaverésére, de ha a sugártelep őrült vezetői esetleg szövetségest találnak... vagy valamelyik cég ügynökei megneszelik az egyik utolsó ellenőrzés nélküli vízkészletet... nos: az elképzelhetetlen. Az egész bunker sora múlik rajta. Nem tudhatják meg. A bunker fizikai elhelyezkedése a legszigorúbb titoknak számít, és egyben egyetlen védelmét is biztosítja. A hegygerinc, ahol épült igen magas, de nem magasabb a környező hegyeknél, nem emelkedik ki feltünően. A felépített mű-sugártelepről a legfejlettebb műholdak sem mondják meg, hogy nem igazi. Számítógéppel mozgatott, robotokba rejtett sugárzó anyaggal állítják elő egy elképzelt sugártelep műholdról látható mintázatát. A környéken egyébként semmi nincs a sugártelepeket leszámítva, ugyanis a civilizáció szégyenletes bukása után Európára dobták a harmadik hidrogénbombát, a bunker pedig Kelet-európa szívében állt. Az eddigi viszonylagos biztonságot alapvetően a tiszta víz titkos jelenlétének köszönhették a bunker lakói, hiszen tiszta víz nélkül nem lehet semmilyen komoly létesítményt üzemeltetni, legalábbis tartósan biztosan nem. Ameddig tehát a víz titokban van, addig a Cégek nem fogják a bunkert ezen a területen keresni. 
A bukás után néhány különösen tőkeerős vállalatnak sikerült megkaparintani az irányítást a világ erőforrásai fölött. A félig tudatosan, félig a civilizáció addigi rendszerének következményeként kirobbant háborút igazából mindenki megsínylette. A könnyű győzelem reményében kezdeményezték a korábbi szuperhatalmak a konfliktust, azonban mindenki meglepődött a másik erején, így a könnyed lerohanás pillanatok alatt élet-halál harccá fajult, és az addig elképzelhetetlen helyzetben, az alapvetően politikai nyomásgyakorlásként megépített atomfegyverek is bevetésre kerültek, megsemmisítve ezzel az ismert világot. A kitermelés, és ezáltal a kereskedelem szinte pillanatok alatt megszűnt, és a megmaradó készletekért további véres csaták vették kezdetüket. Ezeknek a másodlagos, és a korábbi jogrenddel már nem megfékezhető polgárháborúknak az eredményeként mindegyik korábbi állam megszűnt. Papíron ugyan léteztek, de a papír értéke már nem volt több a papír hagyományos - például gyújtósként kiválóan alkalmazható - formájánál. A hatalmat a cégóriások ragadták meg, pontosabban azok, amelyek rendelkeztek elegendő belső tartalékkal egy katonai szervezet kialakításához. A harc továbbra is a nyersanyagokért folyt, de már szükségtelenné vált a jogi- és erkölcsi álarc: a vállalatok az igazi arcuk megmutatására kényszerülve terelték fegyverrel a bányákba a populáció életben maradt részét. Az utolsó hidrogénbomba felrobbanása után bő hetven évvel a háború még mindig nem ért véget, csupán egyetlen oldal sem volt képes döntő fölényt szerezni, és újraszervezni a korábbi civilizációt. A háborút túlélők a menedék reményében tömegesen vándoroltak a cégek által szervezett táborokba, amelyek aztán a menekült tábori jellegüket elvesztve szigorú munkatáborokká alakultak. Azok, akik korán észrevették az intő jeleket elmenekültek, és ironikus módon "törvényen kívüli"-nek aposztrofált szervezeteket, apró kolóniákat hoztak létre.
A kolónia működéséhez legszükségesebb nyersanyag a tiszta víz, mert ebből lehetett algák segítségével nagy mennyiségű táplálékot előállítani, illetve a civilizációban erősen meggyengült emberi test higiéniai szükségleteit kiszolgálni. A szükséges energiát legtöbbször a Bukás előtti években kifejlesztett, nagy hatásfokú napkollektorokkal, illetve szemétlebontókkal állították elő, de nem voltak ritkák a szénhidrogének hideg égetésével működő generátorok sem.
Az idők során a kolóniák különböző irányokba specializálódtak. Lettek katonai beállítottságúak, amelyek a Cégek bányáinak és telepeinek, illetve a többi kolónia fosztogatásával tarják fent magukat, az ilyen bandák azonban messze távol tarják magukat a sugár fertőzött területektől. Többen lettek olyan kolóniák, amelyek a szimpla túlélésre rendezkedtek be, és maguknak termelik ki a szükséges táplálékot. Ezek alapvetően az önellátásra törekszenek, és legtöbbször a különböző agresszív bandákkal valamiféle kényszer-szövetségben védelemért élelmiszert adnak cserébe. A legszűkebb csoportot a tudás átörökítésére szakosodott kolóniák jelentik. A legtöbbször mérnökök, vagy a korábbi világban jelentős ismeretekkel rendelkező emberek leszármazottai alkotják az ilyen telepeket. Az ilyen törzs életében a legfontosabb a tudás és a tudás átadásának megőrzése. Vannak kisebb telepek, amelyek csupán egy nagyon lassan, de összességében hanyatló pályára tudtak beállni, míg mások valamilyen korábbi labor eszközeit megkaparintva megoldást keresnek a fennálló nagyon is komoly problémákra: a sugárfertőzött víz tisztítására, vagy a nanotechnológia továbbfejlesztésére. Azonban minél fejlettebb egy ilyen kolónia, annál jobban magára vonja a cégek figyelmét, ha más nem abból az okból kifolyólag, nehogy egy rivális Cég szerezze meg a fejlesztést. Sajnos a technológiát elrejteni nem egyszerű feladat, mivel a kutató kolónia igényei - tiszta víz, energia, sugárzás mentes terület - alapján könnyű meghatározni a lehetséges tartózkodási helyeket, és végül erőszakkal ellopni a fejlesztést. 
A korábbi világ tudása szétszóródott, és java részt elenyészett, hiszen a telepek között minimálisra csökkent bizalom mentén már nem tudták egymással megosztani az ismereteket. A teljes tudásvesztést problémáját azonban véletlen felfedezés részben megoldotta. A ötvenes évek közepén az egyik kutatótelep mérnökei felfedezték a szinkronkristályok létezését. A szinkronkristályok a korábbi kétrés-kísérletben tapasztalható jelenség magasabb anyagi szinten való megvalósulásai. A jelenség lényege, hogy létrehozható olyan anyag, amely folyamatos elemi szinten létező szinkront tart fent a vele párhuzamosan létrehozott ugyanilyen anyaggal. Tehát ha például a szinkronkristály egyik felét elektromágneses hullámoknak tesszük ki, akkor a párjából a hullámzás paraméterei kinyerhetők. A jelenség különleges tulajdonsága, hogy a két kristály a tér tetszőleges pontján elhelyezhető, de a jelenségre ez sem időben, sem jel erősségben nem hat. A jelenség pontos fizikai háttere azonban az anyagismereti hiányosságok miatt nem került tisztázára. A technológiával viszont készíthetővé vált olyan eszköz, amely bármilyen távol is van egymástól, képes egymással tisztán, és időbeli csúszás nélkül - valós időben - kommunikálni. Ez az eszköz a Syncom.
A Syncom gyorsan elterjedt az egymásban még bízó telepek között, létrehozva ezzel egy hálózatot. A technológiát később továbbfejlesztették, így a hatvanas évek végére létre tudtak hozni hármas, négyes, nyolcas szinkronkristályokat is, amelyek ennyi pontot tudtak összekötni. A Syncnet hálózatot a valaha létrehozott legnagyobb teljesítményű nyolcas szinkronkristály köré, a Nyolc köré építették. A nyolc kristály minden egyes darabja mellé ültettek még tizenhat darab négyes kristályt, így a teljes hálózat harminckét csatlakozási ponttal rendelkezett, amelyhez utána tetszőleges számú hagyományos számítógép tudott csatlakozni. A létrejövő hálózat mérete ekkor már túllépte a könnyen megbízhatót, de a kolóniák vonakodtak védelmeket, korlátozásokat bevezetni. Végül a Cégek lecsaptak az egyik kolóniára, és ezzel megszerezték a Syncnetbe való belépés lehetőségét, és pár nap alatt az összes Syncom-ot használó kolóniát lerohanták különböző becsapásokkal és megvezetésekkel. Az utolsó - és egyben a syncom technológiát felfedező, valamint gyártó - kolónia vezetői azonban időben ráébredtek a biztos pusztulás tényére, és elrejtették a syncom gerincét jelentő Nyolc három megmaradt darabját. Ezek után megsemmisítették a szinkronkristályok teljes gyártósorát, és a megmaradó másodlagos csatlakozási pontokat szétszórták a világ fölött. Mire a Cég katonái lokalizálni tudták az utolsó kolóniát, csupán egy tátongó krátert találtak. A syncom mérnökei feláldozták magukat egy szebb jövő reményében. Az Utolsó Üzenetben megfogalmazták a Tudás Szabadságának Kiáltványát, amely azóta is kitörölhetetlenül visszhangzik az összes szinkronkristályban. Naponta négy alkalommal jelenik meg, de mindig más kódolásban. Az üzenet forrása és jelentése egyaránt ismeretlen a világ számára.

*

Tíz év telt el az Utolsó Üzenet óta, de egyetlen cég vagy kolónia sem volt képes reprodukálni syncom berendezéseket. A megmaradt példányokból viszont egy végtelenül bizalmatlan hálózat épült, amelyben a Cégek és a Kolóniák is ugyanazon a fizikai syncom hálózaton keresztül kénytelenek kommunikálni. A különböző titkosítási módszerek a nyersanyagoknál és a fegyvereknél is sokkalta értékesebbé váltak, a számítási teljesítmény pedig újra a legértékesebb erőforrássá nőtte ki magát.
Johnson apja az egyike volt azoknak a mérnököknek, akik a Syncom hálózatot építették. Tisztában volt azzal a felelősséggel, amely a legnagyobb teljesítményű szerverfarm birtoklása jelent, ezt őrizték ugyanis a bunkerben. Szolgáltatásaikat rettentően indirekt módon, több kolónián átívelő rendszerben árulták a feketepiacon, amelyet a cégek egymás kihallgatására, a kolóniák pedig különböző szimulációk elvégzésére vásároltak meg. Bár a megrendelők tudatában voltak annak, hogy minden egyes megrendelésük eredménye a számolást nyújtónál is megmarad, mégis minden esetben rákényszerültek a sajátjuknál több nagyságrenddel gyorsabb szerverek igénybevételére, hiszen folyamatos versenyben álltak egymással. A kéréseket általában bonyolultan, olyan módon fogalmazták meg, hogy abból nehezen legyen visszafejthető a számolások valódi célja, de a James és csapata rendszeresen visszafejtette az kérések valódi eredetét, ezért nagyon pontos rálátással bírt a világ aktuális állapotára. A bunker azonban ennél sokkal komolyabb titkot is rejtett, ugyanis a Johnson nyakában függő nyakláncban a Nyolc egyike csillogott szelíd fehér fénnyel...

Teljes bejegyzés >>

Villanyzene - Postapokaliptikus prekatyvasz

Ilyen is van/volt/lesz.

Mer' az jó, meg mer'... azér.

Teljes bejegyzés >>

Blue dawn

Teljes bejegyzés >>

India

Sorry. Én kérek elnézést mindenitől. Nem bírtam tovább. Muszáj volt. Mennem kellett. Ennyi.

De ne aggódjatok. Nemsokára jövök. :)))))

Update: És íme a megfejtés: egy szelet nyár a hatalmas üvegkupolán belül. 

Odakint pedig változatlanul "tombol" a szűk magyar téli valóság.

De illúziónak nem volt rossz. Teljesen beleéltem magam... még én is, pedig utálom a műanyagot.

Teljes bejegyzés >>