Nyílt levél

T. Ház!

Fogjátok fel, hogy nem érdekeltek. Nem azért nem szavazok, mert nem vagyok felelős gondolkodású. És nem azért szavaznék valakire, mert szimpatikus, vagy mert "azonosulnék a programjával", vagy mert "mozgósítottak", mint "támogatót". Legfeljebb azért szavaznék bárkire is, hogy legalább ne a másik kerüljön hatalomra, de már ehhez sincs kedvem. Egyszerűen nem érdekeltek. De lassan kezdtek újra érdekelni! Nem, ne reménykedjetek, egyáltalán nem a jó értelemben. Elkezdtem felfigyelni valamire: a politika hitelvesztéséről beszéltek mostanában. Kérdem én: hogyhogy csak mostanában? Miből gondoljátok, hogy a rendszerváltás óta eltelt kis híján húsz évben bárki elhitte, amit mondtok? Vajon mi olyat tettetek az elmúlt húsz évben, ami érdemelne bármiféle hitelt is?

Különböző villogtatott, divatos értékekbe burkolózva álltok egy magas erkölcsi piedesztálon, és hazaárulót meg bűnözőt kiáltotok mindenkire, aki nem tartja be az általatok az állítólagos köz érdekében hozott törvényeket. Mi történik mindeközben? Szimplán eladtatok mindent, amit csak találtatok. Először a nagy állami vállalatokat, mondván: úgysem képesek tartani a lépést az európai piacokkal. Aztán az infrastruktúrát: utakat, repülőteret, vonatot, buszt, vizet, gázt, áramot. Végül jönnek a kastélyok, múzeumok, TV-k, rádiók, a kultúránk alapvető tartópillérei. Ezek után már nem maradt sok: jöhetnek a közterületek, az ipari területek, a termőföldek. Majd ha már ez is elfogyott, akkor lehet "privatizálni" a most még természetvédelmi területeket: jöhet a Hortobágy Wellnes, meg a Dráva-torkolat Fitnesz. Legalább annyi felelősségérzet lett volna bennetek, hogy arra érdemes vásárlóknak adjátok el! Legalább annyi tisztesség szorult volna belétek, hogy tisztességes árat kértek érte. Legalább ne az egészet lopnátok el, csak a két harmadát. Megmondom min csodálkozom: azon, hogy még lettetek lemészárolva a jó büdös rothad kurva anyátokba! Hogyhogy még mindig éltek?

Birkák a magyar emberek. Ezért nem? Ezt gondoljátok az egyszeri választópolgárról, hogy birka. Bevillantjuk az adócsökkentést a vállalkozóknak, a nyugdíjasoknak beígérjük az ingyen lángost 3.60-ért, (hehe! Persze: euróban!) és máris dől a szavazat. Ennyinek néztek minket. Szavazógépnek, aztán a buli mehet tovább. Kicsit én, kicsit te.

Megmondom milyenek a magyar emberek. A magyar emberek végtelenül békések. Meglepő módon békések. Nem szeretnek háborúzni, nem érdekli őket a terjeszkedés, nem akarnak elnyomni másokat. A magyar embereket... bocsánat. A Magyar embereket borzasztóan vonz minden, ami természetes. Vonzódnak az erdőkhöz, a mezőkhöz, az állatkákhoz. Szeretik az esőt, szeretik nézni ahogyan megnőnek a folyók, majd ahogyan nyáron újra összezsugorodnak. Szeretnek horgászni, szeretnek hajnalban a vadászlesen őzeket nézni. Általában nem lelőni őket, csak meglesni: milyenek, mit csinálnak. A Magyar emberek rettenetesen kíváncsiak, de mindig nagy tisztelettel nyúlnak mindenhez, amit megfigyelnek. 

A Magyarok összetartók, Mindig is azok voltak. Összetartók, de képtelenség őket bármiféle szervezetbe, szerveződésbe erőltetni. Az összetartásuk teljesen más természetű: az összetartás, az együttműködés ösztönös, és ösztönösen mellérendelt. Nem csak régen, amikor a honfoglaló törzsek bevándoroltak, hanem a mai napig, amikor például az autósok egy szűkre szabott kereszteződésben egy cseppet sem szabályos, ámde a célnak tökéletesen megfelelő, és mivel mindenki figyel: tökéletesen biztonságos "közlekedési rutint" vezetnek be. Maguktól, szervezés, betanítás, tájékoztatás, erőltetés nélkül megteremtik, és működtetik a célnak teljesen megfelelő rendszert. A Magyar összetartás, a mi összetartásunk ilyen. Valahol, a szívünk mélyen ösztönösen bízunk egymásban, és egymást nem ismerve is megtaláljuk a kölcsönösen előnyös, és minden fél számára kényelmes együttműködés lehetőségét. Sosem várjuk, hogy a "vezetés" kitaláljon valamit, mindig gyorsabbak vagyunk. Nem csak képtelenség minket "megszervezni": tökéletesen felesleges is.

A Magyar ember ugyanis mindig "megoldja". Barkácsol, suszterol, megjavít, beszerez, elintéz. Minden szakmában kotnyeles amellett, amit főtevékenységként végez. Mindenhez ért egy picit. Ezért nem is okoz soha problémát két különböző szakmában dolgozó ember együttműködése: az autószerelő konyít a számítógéphez, a programozó látott már autómotort működés közben. Meg kell oldani valamit: a programozó elmagyarázza "autó nyelven" a számítógép működését a szerelőnek, az autószerelő meg programokon keresztül mondja el, hogy mégis: mire való a lambda-szonda. A Magyar emberek gyorsan megtalálják egymáshoz az utat. Nincs szükségük autószerelő-programozó keresztszótárra.

A Magyarokat a megoldás kialakításában általában csak az ésszerűtlen és egyben életszerűtlen szabályozás gátolja, ezért gyakran születnek groteszk, kifordult, csűrt-csavart megoldások, amelyek dús táptalajt adnak az egyébként jó együttműködésre törekvő emberek között megbúvó, elhanyagolható mennyiségű patkány ember számára. Vannak sajnos olyan magyarok, akik berágtak, mérgesek, dühösek, nem láttak jó mintát, és ezért kapzsikká, agresszívvá válnak, és "bármi áron" meg akarják szerezni maguknak "ami jár". Őket azonban a nagy demokráciában elfogadott közös "erkölcsi alapok" nem engedik azt kapni, amit régen kaptak, és megérdemeltek: egy emberes verést. Igen: a Magyarok nem is annyira régen önszabályoztak: aki hülye volt, azt alaposan megverték. Persze: erre manapság nagyon divatos azt mondani, hogy ez anarchia, és visszaélésekre ad lehetőséget. Tudom hogy ad. De most mindenki nézzen magába: Te vajon hányszor akartál istenigazából megverni valakit úgy, hogy nem adott rá okot? És vajon hányszor kerültél abba a helyzetbe, hogy valakit, akit tetten értél csak azért nem vertél hülyére, mert inkább el akartad kerülni azt a meghurcoltatást, ami a dolog után következne? Na ugye! Persze, most nyilván azt gondolod, hogy "Dehát ez én vagyok, a többség nem ilyen". Ez nem igaz: a többség ilyen. Pontosan ilyen. Meg lehet bízni bennük. Meg tudunk bízni egymásban. A helyes szívvel gondolkodó ember ember ösztönösen felismeri, és megbízik a másik szívvel gondolkodóban. Nem szabad hagyni, hogy ezek az újkori, hamis képek önmagunkról, az identitásunkról - pesszimista nép vagyunk, széttartóak vagyunk - megmérgezze az önértékelésünket. Nem vagyunk ilyenek. De nem vagyunk egyformák sem. Nem is kell azoknak lennünk. Nem ez a lényeg: hanem az, hogy tudunk együttműködni. És ami hatalmas előny a szomszédos népekkel szemben: nálunk az együttműködés ösztönös, mellérendelt, alulról szerveződő.

Tény ami tény: nagyjából 1000 éve alaposan megszopattuk magunkat. Ezt magunknak köszönhetjük. Ahelyett, hogy továbbvittük volna a saját szövetségi berendezkedésünket, megpróbáltuk átvenni ezt a hierarchikus szerkezetet. Azóta sem sikerült. Azóta is folyamatosan  ezzel küzdünk: van egy kevés főből álló, agresszív irányító hatalom, és vagyunk mi, aki mindezt eltűrjük, mert képesek vagyunk alkalmazkodni. Akármihez. Ez is bizonyítja a valódi társadalmunk, a valódi Magyar emberek között működő életszerű, természetes együttműködést: még ezekhez az irreális gazdasági és politikai helyzethez is képesek voltunk alkalmazkodni, és együtt élni vele. Miről beszélek? 

Eladok valamit. Kapok érte mondjuk 100 forintot. Ebből 17 forint az áfa. A maradékból további 16 forint a társassági nyereség adó, 2 forint az iparűzési adó. A maradék 65  forintot bérnek akarom kivenni. Ekkor jön 14 forint SZJA, 7 forint nyugdíj, 4 forint TB, illetve még egyéb "kis adókból" összepiszmogott 3 forint. Marad tehát 37 forintom. Ebből, ki kell fizetni az vagyonadót, és a gépjárművel járó további adókat, kb. 12 forintot. A maradék 25 forint tehát az, amivel vásárolni tudok. Igen ám, de mivel minden vásárlás ÁFÁ-val terhelt, a valódi vásárlóértéke csupán 21 forint. De ha mondjuk akarok venni 21 forintért egy házat, akkor csak egy 19 forintos házat tudok venni a 2 forint további illetékek miatt. Ha benzit akarok venni, akkor literenként a 300 forintos üzemanyagból az ÁFA és a jövedéki adók miatt újabb 170 forintot fizetek az államnak. Ezek után azért, hogy az én ilyen módon befizetett pénzemből épített úton parkoljak, óránként 590 forintot akarnak elkérni, amit ráadásul egy magán cég kap meg. Erről beszélek. Ez az életszerűtlen helyzet. De a Magyarok alkalmazkodtak hozzá. Megvan a fetekeszámlás span, a mozgássérült papírokat áruló ismerős, az offshore cégekkel babráló jóbarát, a feketén, a tehetségét áron alul is szívesen eladó fiatalság. Ezek lennének az adócsalást nemzeti sportként űző "felelőtlen magyar állampolgárok". 

A Magyar emberek végtelenül optimisták. Képesek a legnagyobb katyvaszban is egymásra kacsintani egy sikeres üzlet után, erejükön felül segítenek egymásnak, fedezik egymást. És optimisták, mert tudják: hiába találják ki a legidiótább adónemet, hiába fogják mindenki minden garasát GPS-el követni: odafent mindig idióták lesznek. Ez a mai politikai kontraszelekció egyik áldásos hatása. Intelligens ember szimplán nem megy el politikusnak.

Nem lennék meglepődve, ha 10 éves távlatban az ország kiürülne. Nem, nem valójában: csak papíron. Mi leszünk az 1000 offshore országa: minden négyzetcentimétert, minden házat offshore cégek fognak birtokolni, és mindenki csak "külföldi turistaként" fogja itt tengetni az életét. Adózni meg fog a rothadás. Ha ilyen ütemben nő az adókulcs, akkor a mostani kb. 80% hamarosan 90-99% körül fog tetőzni. Kíváncsi vagyok, hogy mikor találják ki a 100% fölötti adókulcsot? Most jutott eszembe, hogy ez már ki van találva, sőt: be is van vezetve: a "vélelmezett jövedelem" után kell fizetni. Hmm....

Ezen felül a magyarok lassúak. Nagyon lassúak. Ez gyakran előny: míg Európa minden országában szétbaszták a hagyományos földműves kultúrát, és vegyszer meg számítógép nélkül éhen halnának, addig nálunk vígan folyik az ökörrel és muraközi lovakkal hajtott, ekés földművelés, az tehénszarral történő trágyázás, és a házi csirketartás. A tudás megmaradt, és hála istennek, a mai fiatalság eléggé érdeklődik ezen tudás felé: el fogja tanulni. Amíg fejlett nyugateurópában már probléma tiszta vizet "előállítani" - találni ugyanis már nehezen tudnak, - addig nálunk bárki fúrhat kutat otthon: jó eséllyel talál iható vizet. Feltűnt valakinek, hogy mennyi fürdő, strand és folyó van idehaza? De térjünk vissza.

Tehát a magyarok lassúak. Tényleg kibaszott lassúak. De ez nem jelenti azt, hogy erőtlenek lennének, vagy széthúzók. Összetartók, és lassan, de biztosan eljutnak egy pontra, amikor valóban elhatározzák, hogy akkor tesznek a dolog ellen valamit. Nem tudom, hogy pontosan mi lesz az, de biztos vagyok abban, hogy ezúttal valami újszerű dolog fog történni. Nem, kedves politikusok, ti ne reménykedjetek. Ez az újszerű dolog jó eséllyel fogja tartalmazni a Ti... hogy is írjam...  "eltávolításotokat".

Legvégül a Magyarok ugyanis erősek. Nem kicsit, hanem nagyon erősek. Az erejük a szervezettséget nem igénylő, összetartó és kooperatív szerkezetben, az intelligens, szerteágazó ismeretekkel rendelkező egyénekben, a kölcsönös tiszteletben, és a végtelen természetszeretetben rejlik. Nem szabad hagyni, hogy ez a nép teljes történetét nézve elhanyagolható, rövid depressziós epizód alapvetően elrontsa az önismeretünket. Mindenki nézzen mélyen magában, és találjon utat a többiekhez. A "nemzeti érzést", mint olyat ugyan lejáratta a politika, de az igazi nemzeti érzés ott rejtőzik mindenki tökön rúgott önérzetének a mélyén. Van ilyenünk, és érdemes rá úgy gondolni, mint valamire, amit a másik is érez. Nem kell beszélni róla, mert lejáratták. Elég ha érezzük. Elég, ha keressük az együttműködés, az együtt gondolkodás lehetőségét.

Senki nem mindenható, nincs messiás, nincs olyan, aki majd egy személyben megváltja az országot. Nincs is rá szükség. Ezt csak a lustaság és a gyümölcstelen próbálkozások keserű tapasztalata hiteti el az emberrel. Az igazság az, hogy ebben az országban, ebben a népben mindenki messiás, és senki sem az.

Meg kell bocsátani önmagunknak az elmúlt 500 év, de leginkább az elmúlt 100 év hülyeségét. Mindenki tudja, hogy mennyi mindent veszítettünk.

Arra kell koncentrálni, ami megmaradt! Ez pedig nem kevés: hála istennek érintetlenek az erdejeink, a vizeink és a termőföldjeink. A két legfontosabb dolog tehát, a víz és a kenyér megfelelő mennyiségben, hibátlan minőségben és - amennyiben nem lenne ennyire idióta az adózási rendszer - olcsó áron rendelkezésre áll. Egy okos napkollektoros, szélerőműves megoldással elérhető az abszolút környezetbarát, gáz-, ukrán- és EU-független energiaellátás. Ez még mind semmi: egy helyes szabályozással ma már lehetségesé válna abszolút elérhető áron - tehát 1-2 millió forintért - árulni a hibrid és elektromos autókat, amelyeket gazdaságon lehet üzemeltetni a fenti energiaellátó rendszerekkel.

Hatalmas pazarlás, hogy a magyar kutatások rendre nem végződnek magyar termékben. Ennek az az oka, hogy itthon képtelenség bármi nagyszabású projectet véghezvinni a felháborító gazdasági körülmények miatt. A magyar agyak pedig - akármennyire is szétbarmolták az oktatási rendszerünket - a mai napig ott vannak a tudomány élvonalában, alapvetően alig várva a hazatérést.

Ki kell venni a segélyezési rendszerből az összes pénzt. Ez éves szinten 3000 milliárd forint megtakarítást eredményezne. Ezek után bőven le lehet csökkenteni a vállalkozások terheit. Meg kell támogatni pályázatokkal és adómentességgel azokat a projecteket, amelyek a nanotechnológia és a bioinformatika területét kutatják, jelenleg ugyanis ez az a két terület, amely a leggyorsabban eladható eredménnyel kecsegtet. A termék kialakítása után pedig itthon kell gyártani: a szakképzett munkaerő pedig -  alacsony járulékteher esetén - olcsón a rendelkezésre áll. A drágán megvalósítható ötleteket pedig szellemi tulajdonként lehet bérbe adni olyan gazdaságoknak, akik meg tudják finanszírozni.

Azt kérdezi mindenki, hogy mi lesz akkor azokkal, akiktől elvették a segélyt. A válaszom: nem tudom. Azt tudom, hogy a magyar ember kreatív. Az tudom, hogy a cigány ember is kreatív. Nyilván jobb ötletek jutnak eszébe a roma lakosságnak is, ha unalmukban nem a kocsmában lesznek tökrészegek a segélytől, hogy aztán betompulva a több generáció óta tartó tétlenségbe, irigységből belekössenek minden szembejövőbe. Az a helyzet, hogy a cigányok nem voltak mindig tétlenek.  Ők is tisztelik a természet értékeit, szintén vonzódnak minden élőlényhez. Ők is megbecsülik a föld gyümölcseit, szeretnek jókat enni, jó borokat készíteni és inni. Mindig is hajlandóak voltak dolgozni. Egyetlen dologban mások, mint mi: nem akartak letelepedni. Nem akarták a saját, alapvetően vidám életstílusukat otthagyni. Ők ilyenek. Nem is zavartak senkit, békében megvoltak mindenkivel. Kereskedtek, bádogoztak, jósoltak, zenéltek, gyógyítottak. Idénymunkában segítettek szántani, aratni, vetni. Volt becsületük. Az első igazán kemény probléma akkor jött, amikor megpróbálták őket leláncolni egy konkrét földdarabhoz. Ezt nem akarták. Aztán a kommunizmusban felszámolták a teljes önigazgatásukat, és olyan gyárakba kényszerítették őket, ahol nem végezhettek értelmes munkát - lévén maga a gyár sem végzett. A gyár felszámolása után ott maradtak a világ végén, értelmes munka nélkül, de már legalább elveszítve a korábbi tudást és ritmust. Aztán most unatkoznak, és bebasznak éjjel-nappal. Hát szép. Szerintem őket kellene a korábbi bekezdésben leírt termék eladásával megbízni, tutira gyorsan elpasszolnák az egészet. :)

Mindez persze csak egy töredéke annak, ami megmaradt, és annak, amit kezdhetnénk vele. Miért nem kezdtünk még? Mennyi ideig akarjuk még kerülgetni a forró kását? Mindenki tudja, hogy mi fog következni. Mindenki érzi, hogy mi fog következni. Szembe kell nézni azzal, ami történt. Elrontottunk pár dolgot. Nem valaki: mi mindannyian. Többek között olyanok kezébe tettük le a döntéshozást lustaságból, kiábrándultásgból és dacból, akik erre alkalmatlanok. Olyan "Európai" elvárásoknak akartunk megfelelni, amelyeknek teljesen felesleges volt: igazából nem várta el tőlünk a kutya se.

Be kell fejezni az önsajnálatot, be kell fejezni a csukott szemmel, lehorgasztott fejjel bandukolást. El kell kezdeni gondolkodni és beszélni egymással, hogy mit lehetne, és hogyan lehetne. Fel kell mérni, hogy melyik területen - gondolok itt most az összes területre: földrajzi-, gazdasági-, kulturális-, szellemi területre, - mit lehet tenni. Mit érdemes tenni? Mindenki a saját területét ismeri legjobban. Így nagyon gyorsan ki tudunk alakítani egy élhető országot, és egy élhető, boldog életet. Mindenki számára.

A fenti írás egy személyes vélemény. Ez az én véleményem, ezek az én elképzeléseim, ezek az én terveim. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek lesz valamilyen elképzelése és véleménye az elolvasása után. Abban is biztos vagyok, hogy ezt képes lesz mindenki kulturált módon elmondani. Mert én hiszek az értelmes emberekben, és az értelmes kommunikációban.

És Te?