Személyes poszt

Mi legyen? Mi legyen?

Ironikus másolata vagy önmagadnak, két éve paródia. Minek? Minek élsz? Szőke vagy, és ostoba. Veled senki nem kiabált, soha? Ugye? Tökéletes másololata az önagad édeni kísérletének. Belépek, leoltasz. A múlt minden ismeretével, az elmúlt két év minden tökéletességével. Mit akarok? Mi legyen? Mit akarok, hogy legyen? Miért nem akartam, hogy annó legyen?

Azt mondom: kurva. Csúnya szó, rettentően kortárs. Érdekes. Leírom, hogy kurva, és egyből kortárs. Írnám inkább, hogy kokott. A Word is ilyesmit javasol nyelvhelyesség ellenőrzés címén. Aszondja': "Ilyen szót nem illik papírra (képernyőre) vetni.". Hehe, milyen jelenkori. Milyen _kortárs_. Nem illik, de van helyette javaslat. Kokott. Bárcás... nem merészkedem tovább Szentendre zűlött moráljában, még a végén valaki sérülne. Nem én. Én pszichopata vagyok, mindig is az voltam. És ő - márint a szőke - tudja.

Nagyon gonosz lennék, ha azt mondanám: szőkék. A szőkék mondják ezt. Biztosan minden szőke és fekete tudja majd, hogy melyik szőkék. De lehet, hogy bizonyos feketéknek ez nem világos, ahogyan az is biztos, hogy bizonyos szőkéknek lesz homály a feketék kibenléte. És akkor a vöröseket még nem is veséztem. De hogy még bonyolultabb legyen a helyzet elárulom, hogy a feketék igazából barnákat jelentenek. Csak egyszerűbb feketének írni. 

Pszichopata-e vagyok? Igen. Azért, mert kizárólag én tudom azt, hogy kik a vörösek, a szőkék és a feketék. Mert nálam vannak a lapok, én osztom a bábúkat? De akkor Ti kik vagytok? Kik vagytok, akkel ezt a kedves könnyed színházat játszhatom? Én vagyok a nagyarcú: miért gondolom, hogy játszhatok is akárkivel? Érző/élő lényekkel? Vagy lehetséges, hogy Ti is ezt csináljátok? Ekkor én lennék őszinte, Ti pedig álszentek. Egyébként is: Ti hogyan gondolhatjátok, hogy játszhattok mindenkivel? Ti, Szőkék, feketék, barnák? Megfogjam a tehén farkát? Gyenge lenne, mint a harmat. Persze. Felrúgnának. Repülnék ugye a sztratoszfréráig, ahogyna az egyik szőke egyik megnevezhetetlen _wicc_es exerelme mondaná. De ahogyan a másik fekete kijelentené: lesszarom! Repült ő is persze a rózsaszín ködön át. Mit mondana másik szőke? Lyukakon és lyukas kamerákon át vezet az út a boldogság felé... szokatlan tőle, hogy két év után is egy istenhez "térdel le imához", ahogyan a pocifóbia sem hiszem, hogy valós. Legalábbis akkoriban még nem így állt a helyzet. Ki maradt még?Egy vörös, és egy fekete. Meg egy másik vörös is van, de ő csak úgy, az elérhetetlen de legalább wiwengúnyolható messziség. Tényleg csúnya, szerintem is. Van, amikor az én _istenem_ sem válogat. Vagy inkább az én Istenem egyik prototípusa: aki túl fura, hogy éljen, de túl ritka, hogy meghalljon? Ki tuja. Már csak egy vörös, és egy fekete maradt. Ez utóbbit látni nehéz, de talán fordítva még nehezebb. Súlyos teherhek alatt nő állítólag a pálma. "Nagyon nyenge lenne, maradjon neve titok _máma_". Hehe, szerintem is szar volt. Egy vörös maradt, kiléte legyen titok, talán titkosabb, mint Ti páran. Úgysem fejtitek meg, úgyis nevetek rajtatok emiatt. De lehet, hogy ez utolsó vörös igazából csak a képzelet szüleménye, és csupán azért született, hogy mégjobban összezavarjon mindenkit. Elképzelhető?

Na jó. Fred elhallgatott. Most akkor egyedül maradtam - maradtunk? - ismét. Hányás. Gonosz dolog, de hasznos. Olyasmi, mint a sírás. Igazából úgy lenne közelebb a pontoshoz, hogy aki sírni már nem tud, az majd hány az alkoholtól. Vagy lelki hány: a szőkék ezt bizonyára ismerik. Túl személyes, és túl erőtlen kezd lenni ez a post. De talán így szilveszter előtt nem ártott ezt leírni. Mardjanak a felejthetetlen buli-arcok, és a jelentéktelennek tűnő, de örökké háttért adó mellékszereplői az életemnek. Igazából őket szeretem. Tudom szeretni, mert tökéletesek. És azért tökéletesek, mert nem ismerem őket. Merek beléjük bármit belelátni, mert még nem kellett csalódnom. Álljon itt értük ez a kép:


De inkább mégsem. Őket túlságosan is szeretem ahhoz, hogy ilyen módon elrontsam a varázst. Na jó, legyünk őszintébbek. Nekik minden bizonnyal én vagyok a partiarc, és a tökéletes. Maradjon ez így. Így kényelmesebb. Nekünk, a mások számára háttér arcoknak marad a hét év, az egy szerencsétlen éjszaka, a három felejthetetlen nap, a csodás fesztivál és a meghökkentő női öntudat, valamint az ismeretlen, vágyakkal teli jövő. Ki osztja a szerepeket?

De talán fontosabb: ki veszi fel őket?!